Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Tringli István: Pest megye a késő középkorban
119 Konstantinápolyból Franciaországba tartó Bertrandon de Brocquiére 1433-ban Magyarországon átutaztában Pest megyéről ennyit jegyzett fel: „Szegedről elindulva egy városba érkeztem. Utam ismét szép síkságon vitt keresztül, hol a lovak vad állatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek, mégpedig egymást éri a sok ménes, ez az oka, hogy a szegedi piacon annyit látni.”282 A Csepel-sziget még korszakunkban is a királyi ménes nevelőhelye volt, 1424-ben mindenesetre még emlegették az adonyi ménest, de volt ménes Tárcsán és Kerepesen is.283 A lótartás nemcsak a gazdagok kiváltsága volt, jócskán hallunk jobbágyok lovairól is. Ok azonban szántásra és fuvarozásra is inkább ökröket használtak. Egy 1411-es adat szerint a csabai (a mai piliscsabai) jobbágyok saját szekereiken vitték a fát a közeli két nagyobb városba, Budára és Esztergomba eladni.284 Hogy a nemes francia lovagnak a ménesek tűntek fel, az természetes, azonban Kecskemét, Cegléd, Kőrös és környékük hatalmas gulyáikról lettek híresek és gazdagok. A ridegen tartott állatokat a puszták legelőin hizlalták fel, hogy aztán Európa piacain adjanak túl rajtuk. Pest megye déli határain fekvő mezővárosok pusztáin, ahogy egy ceglédi ügyet tárgyaló oklevél fogalmazott, a város határában (in fine oppidi) tartották az állatokat.285 A marhatartás, mint már említettük, e régióban sem volt kizárólag külterjes, a másik kettőben pedig a természeti feltételek miatt eleve istállózó tartással kell számolnunk, itt azonban az állomány meg sem közelítette az alföldiét. A marhakereskedelmet részben budai és pesti kereskedők tartották a kezükben.286 A belföldi piacon 1476-ban egy marha ára 4 forint volt, pl. Varsányban; egy jó lóért Cegléden 1456-ban tíz forintot fizettek 287 A juhokról kevesebb forrásunk van, pedig számuk még a marhákét is felülmúlhatta. Ebben is az alföldi régió játszotta a vezető szerepet. A birkákat bostámak hívott juhakolban tartották.288 Bernecén a 16. század első felében Szent György napkor az egész falu két bárányt, adott földesurának, karácsonykor minden egész telkes jobbágy egy kappant, egy csirkét, az egész falu pedig egy disznót.289 A disznótartás ott volt különösen jelentős, ahol makkoltatni lehetett, tehát a pilisi és az északkeleti régióban. A szentlászlói erdőben (ma Vácszentlászló) még november végén is kint makkoltak a disznók. 1468-ban a hó még ekkor nem eshetett le, mert a 32 disznóról nem mulasztották el feljegyezni, hogy hízottak voltak (porcos pingues et bene incrassatos). Ezeket a félvad kondákat télire is kint hagyták az erdőben.290 Az állattenyésztéshez szükséges legelőkről és kaszálókról gyakran olvashatunk, ugyanis a mezei kihágások miatt viszonylag nagyszámú forrásanyag áll rendelkezésünkre. Ha a szilaj marhákat ridegen is tartották, az igavonó ökrök, lovak téli ellátásához szükség volt szénára. A ceglédiek és nyárasapátiak vitájáról Pálosréte ügyében már volt szó, szinte minden esetben szénakaszálással kezdődött itt az újabb határvillongás.291 Hatalmas mennyiséget halmoztak fel néha télire, valószínűleg a Rozgonyi-birtok ellátását szolgálta volna az a több mint ezer szekér széna, amit 1468-ban Geded pusztán a szomszéd birtokosok felgyújtottak.292 Ványon összesen három kaszálóról: Kettőshalomról, Telekről és Ragacsinról 1510-ben 50 szekér szénát takarítottak be.293 A kaszálók általános mértékegysége a kaszaalja (falcastrum) volt. A kaszálóknak, legelőknek többnyire külön nevük volt. Alagon Mihályrétéről,294 Isasze- gen Földmálomról295, Inárcson Csíkosfűről vagy Csikósfűről, a szomszédos Besenyőn Egyes nevű rétről hallunk, ami a nyíllal osztásra utal.296 Egy falu határában több tagban feküdtek a legelők és a kaszálók is. Taksony, Haraszti, Némedi és Vány közt a következő rétek feküdtek: Szélesfalunagyréte, Sándorvára, Tárnokréte és Peteréte.297 Az elnevezések nemegyszer „beszélő” nevek, így pl. Gyón határjárásakor Kietlenhegy, Bíróréte, Köröskő, Dorogkút, Bolgá282 SZAMOTA 1891, 92. 283 WENZEL 1863, 284. 284 DL 9798. 285 DL 23 016. 286 KUBINYI 1973, 102. 287 Pozsonyi kápt. országos lt. 8. 2. 36. (DF 226 303.); DL 15 003. 288 „ ovile et bostar sive akol” írták 1518 (!)-ban (DL 105 845.). 289 DL 48 305. 290 DL 16 782. 291 DL 16 891. 292 DL 16 781. 293 DL 22 088. 294 DL 20 249. 295 DL 16 744. 296 DL 45 738. 297 DL 22 088. PEST MEGYE A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN
