Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
ÉLET A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOROKBAN 81 Mezopotámia felé vezethető vissza. A rítus a Kárpát-medencében sajátosan a Sajó középső szakaszára (a szlovákiai Sajógömör és Méhi) valamint a Sajóba torkolló Hangony völgyére (Center, Szentsimon) korlátozódik jelen ismereteink szerint. Jelentéstartalmát tekintve ebbe a kategóriába sorolható a megyében, Ráckevén előkerült antropomorf edény.378 A kissé összeszűkülő, rövid nyakú, kerek talpon álló 15,8 cm magas amfora egyértelműen nőt ábrázol. Melleit bekarcolt vonalköteggel jelzett keresztszalag keretezi, hátoldalát hosszanti sávokba rendezett bekarcolt vonalkázással díszített felület tölti ki, az ábrázolás módja az egykori viselet elvont rajzolata. Női mivoltát két kis kerek bütyök jelöli. Karjain elöl sűrűn bebökdösött pontokkal díszítették, míg hátoldalán bekarcolt vonalak vannak. Kezét égnek emelve kér áldást az égiektől (14. kép). Az egyedülálló edény Berlinben, a Museum für Vor- und Frühgeschichte gyűjteményében található, amely intézmény a 19. században többezer, Magyarországról származó tárgyat vásárolt.379 A múzeum 1904-ben vásárolta meg ezt az antropomorf edényt egyéb tárgyakkal együtt egy ráckevei ügyvédtől, aki maga is gyűjtő volt,380 pontos találási körülményeit nem ismerjük, így nem tudható, hogy sírból származik-e. A temetkezések leggyakrabban alkalmazott módja az ún. csontvázas temetkezés, amely a badeni kultúra klasszikus időszakára jellemző. Az alvó állapotot utánzó, oldalt fektetett, felhúzott lábú, azaz zsugorított helyzetben, az egykori viseletben eltemetett halottak mellé étel-ital áldozatot, használati tárgyakat temettek. A korábbi időszak szigorúan kötött rítusú temetési szokásával ellentétben a badeni kultúrában nem található ilyen kanonizálás. A halottak fektetési iránya, a jobb- vagy bal oldalra történő fektetés avagy a nemenként elkülönülő mellékletadás már a múlté, a badeni kultúra temetőiben nem figyelhető meg semmilyen szabályosság vagy ritmikus ismétlődés e szokásokban. A csontvázas temetkezések lélekszámát illetően változatos a kép: a telepen vagy annak közelében gyorsan elföldelt, egy-két síros temetkezéstől a településtől már elkülönült, kiscsaládi (10-12 fő eltemetése) és hosszabb ideig használt, nagyobb temetőkig széles a skála. Gyakran előfordul, hogy egyazon sírba temettek - feltehetőleg rokoni kapcsolatban álló - férfit és nőt, nőt és gyermeket, több esetben azonos nemű felnőtteket is. A kettős temetkezések mellett előfordulnak hármas- és négyes temetkezések is, és nem ritkák a tömegsírok. Az ilyen tömeges temetkezéseknél valószínűleg betegségre, járványra kell gondolnunk, amelynek következménye volt (vagy lehetett) több ember közel egyidejű halála. Néhány temetőben megfigyelhető volt a sírkőállítás szokása is.381 Pest megyében a budakalászi mészkő volt e sztélék alapanyaga. A temetőkben nemcsak emberi tetemeket, hanem tárgyakat és állatokat is eltemettek. Emberi maradványok nélkül kerültek elő edények és kocsimodellek a jelképes sírokból, a kenotáfiumokból. A szarvasmarhát különleges tisztelet övezte, amelyet az a tény is bizonyít, hogy nem ritkán telepeken vagy külön temetkezési helyen gazdájával (Alsónémedi, Budakalász) vagy önmagában (Szigetcsép,382 Tahitótfalu,383 Üllő384 *), külön sírba is eltemették. A szarvasmarha-temetéseken kívül kiskérődzők (juh, kecske) vagy kutya elhantolásával is találkozunk.386 Pest megyében csak néhány kisebb sírszámú csontvázas temetkezésről van adatunk Szob területéről. Horváth A. János feljegyzéseiből három helyen is előkerültek csontvázak és badeni edénytöredékek, így valószínűsíthető, hogy sírokat találtak a ’30-as években Szob több pontján,386 a Verbicek, Giribi és Öregfalu nevű lelőhelyeken. A badeni kultúra egész elterjedési területét tekintve két legfontosabb temetője (Alsónémedi és Budakalász) a mai Pest megye területén került elő. Alsónémediben 40 sírt tárt fel Korek József 1949-ben.387 A település EK-i határában lévő homokdombokon kerültek elő a késő rézkori sírok. A badeni kultúra hazai lelőhelyeinek 378 KALICZ 1963, Taf. VII. 4a-4b. 379 KÁROLYI 1968. 89, Taf. 24. 1. 380 HÄNSEL-HÄNSEL 2002, 191. Abb. 1. 1. 381 ENDRŐDI 1995. 382 KOREK 1984, 24. 383 KŐVÁRI 1985. 384 GALLUS 1940, 14. 386 A téma részletes feldolgozását ld. HORVÁTH 2004. 386 MRT 9. 26/11. lh. (317), 26/34. lh. (335), 26/35. lh. (336). 387 KOREK 1951, KOREK 1951a.
