Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
80 BONDÁR MÁRIA az edények égetésére szolgáltak elsősorban, arra ugyanis egy sokkal egyszerűbb megoldást ismertek a badeni fazekasok: a gödörben történő edényégetést. A néprajzi irodalomból jól ismert ún. gödörégetéses technika esetén egy nem túl mély, 30-35 cm-es gödör képezte a tűzhely alapját, amelynek szélére rakták a gödörből kitermelt földet, egy kisebbfajta töltést építve, amelynek az égetésnél volt szerepe. Az edények égetése előtt a kiásott gödröt ki is kellett még szárítani, ezért a gödör fenekén tüzet gyújtottak (az ásatáson az átégett, vörös föld jelzi ezt). Az égetésnél az edényeket a gödör szélén kialakított földhányás széléhez rakták, hogy a széltől, hirtelen hőmérsékletingadozástól védve legyenek. Az égetés megkezdése előtt gallyakat, vesszőket, nádat, állati trágyát tettek a gödörbe, majd erre a fészekre rakták az edényeket. A fészket korábbi égetések során összetört edénydarabokkal borították be. A tüzelésnél arra törekedtek, hogy a parazsat minél tovább megőrizzék, minél tovább izzítsák. Az így keletkezett hőben az edények is vörösen izzanak. Amikor az egész gödör és tartalma izzani kezdett, a tüzet hagyták kialudni és az egészet beborították nedves levelekkel, hamuval esetleg trágyával, hogy a meleget megőrizzék. (E folyamatnál használt növények meghatározásához nagyon fontosak a földminták vizsgálatából kapott eredmények.) Amikor az edények kihűltek, az egész kemencét szétbontották. Az égetés során összetört edények darabjai a következő égetésnél újra felhasználhatók voltak. A leírtak alapján feltételezzük, hogy a gödör szélén lévő kavicsos tapasztás is az égetési technikával hozható összefüggésbe. A leírt gödörégetés nagy előnye, hogy nincs szükség állandó építményre, bárhol gyorsan és könnyedén elkészíthető, s egy háztartás számára szükséges edénymennyiség kiégethető benne. Hátránya, hogy 700 °C-nál magasabb hőmérsékletet nem lehet elérni ezzel a technikával.368 E megoldás ismeretében megmagyarázhatóvá válik az ásatásokon előkerülő, boltozat nélküli, csak kaviccsal és agyaggal tapasztott gödrök rendeltetése. Ugyancsak gödörtűzhelyeket tárt fel nemrégiben a csepeli Vízmű területén Endrődi Anna.369 A 2,7 hektárnyi területen feltárt 6 tűzhelyből az egyik - a benne előkerült botanikai leletek alapján - gyümölcsök és magvak szárítására szolgált.370 A magyarországi 1600 lelőhelynek csak mintegy 5%-a az ismertté vált temetkezési hely, mégis elmondható, hogy a badeni kultúra temetkezései sokrétűek. Az elhunytakat a kultúra korai időszakában (bolerázi csoport) elhamvasztották. A hamvakat a földre helyezték és a halotti szertartás ételáldozataihoz használt edényekkel rakták körbe. A szertartás végén lapos kőrakást emeltek a sír fölé. Pest megyéből több helyről ismerjük a korai badeni kultúra temetkezéseit. Három kőpakolásos sírt tárt fel Kővári Klára Ipolydamásd-Szigeten, a ’80-as évek végén a Bős-Nagymarosi Vízlépcső építésének előkészületei során.371 Az egyik sírban egy olyan töredékes edény is előkerült,372 amely a távoli (romániai) területen élő Cotofeni kultúra megjelenését bizonyítja a Duna-könyökben.373 Kőpakolásos temetkezést bontott ki Kővári Klára Vácott a Nagy Sándor József utcában 1988-ban.374 Horváth A. János Szob-Vrbicek lelőhelyről ír le hasonló sírokat naplójában az 1930-as években.375 Ez a temetkezési szokás a Dunakanyar környékén (a felsorolt helyeken kívül ide sorolható még az eddigi legnagyobb bolerázi temető, Pilismarót-Basaharc376) és Budapest területén (Nagytétény-Kastélymúzeum377) jellemző. A hamvasztásos temetkezés másik módja volt a hamvak urnába helyezése és az urna eltemetése. E temetkezési mód sajátos megjelenési formája a hamvak embert formáló (antropomorf) urnákba történő eltemetése volt, amely rítus egyes kutatók szerint a távoli 368 Részletesen: BONDÁR-HONTI-KISS 2001, 98. 369 ENDRŐDI-GYULAI 2002. 370 ENDRŐDI-GYULAI 2002, 41. 371 KŐVÁRI 1994. = MRT 9. 31/103. lh. (491). 372 KŐVÁRI 1994,1.1. 2. 373 A Cotofeni kultúra leletei elsősorban a két ország határához közeli területről kerültek elő mindössze néhány lelőhelyről (BONDÁR 1984, 81. 92. jegyzet), ezért is meglepő itteni megjelenése. 374 MRT 9. 31/103. lh. 491. 375 KŐVÁRI 1994, 128. = MRT 9. 26/34. lh. (335) 376 TORMA 1969, MRT 5. 17/10. lh. (286): Torma István 111 sírt tárt fel itt. 377 M. Geszti Eszter ásatása, RégFüz Ser. I. 14 (1961) 5.
