Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
78 BONDAR MARIA A badeni kultúra nagy számú, ismert telepe különböző nagyságú, amely részben a feltárhatóság mértékének függvénye. A nagyberuházásoknál szerencsére nagyobb területek kutathatók, ezért az ilyen ásatásokon jóval több az előkerült települési objektum, mint a korábbi évek kis költségvetésű terepmunkáinál. A badeni kultúra lelőhelyeit összegyűjtő Banner János professzor Pest megyéből 38 lelőhelyet ismert,341 ezek nagy része nem hiteles ásatásból származó, múzeumba került leleteket jelentett. A megyéből ma már a késő rézkori badeni kultúra több mint 300 lelőhelyéről tudunk, legnagyobb részüket terepbejárás során fedezték fel.342 A telepek csaknem minden földrajzi környezetben fellelhetők, s a megye szinte valamennyi településéről ismerünk a badeni kultúrába tartozó lelőhelyeket.343 A Duna bal partjáról a topográfiában 31 lelőhely a bolerázi csoporthoz, 104 lelőhely a klasszikus badeni kultúrához köthető344 (Bag, Fót, Galgamácsa, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Kösd, Letkés, Nagybörzsöny, Репс, Szob, Vác, Vámosmikola, Veresegyház területén több helyen).345 A jobb parton 11 bolerázi, és 54 klasszikus badeni lelőhelyet regisztráltak (Csobánka, Dunabogdány, Szentendre, Sziget- monostor, Tahitótfalu határának több pontjáról).346 A többi telep- és temetkezési hely a megye más részéből ismert, így pl. Abony, Mende, Nagykőrös és Tápiószele körzetében találták meg több lelőhelyét. Tápiószele-Papszög terepbejárása során Dinnyés István érdekes jelenséget figyelt meg: egy kb. 20-30 m-es területen pattintott kőeszközöket, magköveket és kevés késő rézkori edénytöredéket talált. Feltételezése szerint a lelőhelyen pattintott kőeszközöket készítő műhely működött, amely a tőle keletre fekvő, késő rézkori településéhez tartozott.347 A nagy lelőhelyszám ellenére igazán jelentős méretű badeni telepet egészen napjainkig nem tártak fel a mai Pest megyében. A Vácot elkerülő 2. sz. út 12. sz. főút felé leágazó szakaszánál az útépítést megelőzően végzett feltárást Kővári Klára Vác-Székhegyen.348 Ennek során a badeni kultúrában ritka települési jelenséget, egy 3 árokból álló, két periódusú árokrendszert tárt fel egy 200x300 m nagyságú felületen 1995-ben.349 A Duna partján emelkedő magas dombon lévő telephelyen, a védmű építésekor először 2 párhuzamos árkot készítettek a feltárt terület teljes hosszában (200 m), az egyik 5-8 m, a másik 5 m széles volt, egymástól átlagosan 6 m volt a távolságuk. Az árkok átlagos mélysége kicsivel több, mint 1 m volt. Az ásatás során 17 db 1 m széles kutatóárokkal vágta át a területet Kővári Klára. Az árkok betöltéséből túlnyomórészt a bolerázi csoport leletei kerültek felszínre, kis mennyiségben a lengyeli kultúra cserepeit is megtalálták. Az árkoknál néhány helyen hiátus figyelhető meg (itt nem ásták ki a mélyedést), minden bizonnyal itt voltak a kapuk. A sáncrendszer építésének 2. fázisában egy, a már meglévő kettőnél jóval keskenyebb árkot ástak, amelynek szélessége 1 és 2 m között váltakozott. Ebből az árokból, amelyik egy szakaszon átvágja a korábbi árkokat, a bolerázi csoport leletanyaga került elő, tehát a keltezése egyértelmű. A településen megfigyelhető volt, hogy a települési objektumok részben az árkok között, részben azoktól DNy-ra helyezkedtek el. A feltárt 32 gödörből 9 a bolerázi csoport emlékanyagát őrizte meg számunkra, közülük az egyikben nagyon gazdag leletanyag volt, amelyből több edényt is rekonstruálni lehetett (13. kép).350 341 Szob, Zebegény, Pócsmegyer, Bag, Vác-Gombai hegy, Pécel, Cegléd-Szűcstelep, Üllő, Szentendre-Pan- nonia dűlő, Szigetmonostor, Szigetcsép, Szigetújfalu, Tápiószele, Túra, Nagykörös-Nagyerdő, Alsónémedi és Budakalász szerepel a monográfiában. BANNER 1956. 342 BONDÁR 2002a, 1. táblázat 343 Terjedelmi okokból valamennyi lelőhely felsorolásától itt eltekintek, saját adatgyűjtésem alapján csak azokat a településeket említettem, ahonnan 3-nál több lelőhelyét ismerjük. 344 MRT 9. 12. 345 MRT 9. 571. sie MRT у 368-369. 347 DINNYÉS 1985, 26. 348 A lelőhely azonos: MRT 9. 31/42. lh. 349 RégFüz Ser. I. 49 (1997) 29-30., KŐVÁRI 1997. 350 KŐVÁRI 1997, 328-330, 1-2. kép
