Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
64 BONDÁR MÁRIA Szob-Öregfalu-dűlőben 1937 őszén, a zselizi csoport telepén két sír került elő. Az egyik halottat, egy nőt, a település egy hulladékgödrében földelték el. Mellékleteit a gödör környékén találta meg Horváth A. János: egy bomba alakú, zselizi mintás töredékes miniatűr edénykét, kottafejes és zselizi cserepeket, két csiszolt kőbalta töredékét, egy kovapengét, két vakarót és egy ismeretlen rendeltetésű, 3,9 cm hosszú hengeres agyagtárgyat. A másik sír ettől a női sírtól E-ra volt, zsugorított helyzetben temették el a halottat a telepen. Sírjába mellékleteket is tettek, egy gömbölyű, négy kis bütyökkel díszített tálat, jáspispengét és egy durva, vastag falú összetört edénydarabot.139 A korszakban nagy fontosságú pattintott kőeszközök (sarlóba foglalt pengék, bőrfeldolgozáshoz, állatok elejtéséhez és feldarabolásához szükséges nyílhegyek, kések, pengék) nyersanyagának lelőhelyei távoli vidéken fordultak elő, elsősorban a Tokaj környéki vulkáni kőzetekben található a különleges obszidián és rokon kőzetei. Ezért is nagy jelentőségű, hogy az évezredekig használt tokaji előforduláson kívül közelebbi kőzet-előfordulást is ismertek. Nógrádverőcén két olyan lelőhelyet is említ a szakirodalom,140 amelyről kezdetleges „bányára” (pontosabban nyersanyaggyűjtő helyre) következtethetünk: Gyombola Gábor Magyarkút-Hosszú-árok illetve Fehér-árok, Keskeny-bükki-nyiladék lelőhelyeken vízmosásos árok falában limnokvarcit és hidrokvarcit előfordulást figyelt meg, ugyanott nyersanyag szilánkokat és magkőmaradványokat is gyűjtött, a lelőhely hitelesítése éppen ezért nagyon fontos lenne. A vonaldíszes kultúra területén import leletnek számít az elsősorban az Északi-középhegységben élő bükki kultúra népének emlékanyaga.141 Kosdon a hosszú életű telepen (vonaldíszes, kottafejes és zselizi időszak) a bükki kultúra szépen díszített import anyaga is megtalálható: egy jellegzetes, vékony falú edény oldaltöredéke, amelynek felületét sűrűn tűzdelt vonalakkal kialakított, mészbetéttel kitöltött mintázat díszíti.142 A bükki importleletek eljutottak a Dunától nyugatra eső területre is, amit a Diósd és Pomáz határában gyűjtött néhány edénytöredék143 is bizonyít. Mindezek jelzik, hogy egymástól távoli területek között jelentős, élénk kereskedelem volt, amelynek nemcsak az élő állat, állati bőr vagy az eszközkészítéshez szükséges nyersanyag, de a művészi kivitelű edény is tárgya lehetett. A vonaldíszes kultúra művészi alkotásai között előfordulnak kisebb plasztikák is. A már említett, a legutóbbi ásatásokon talált idolokon kívül korábban is ismertté váltak már ilyen szobrocskák töredékei. Nógrádverőcén egy lábtöredéket144 találtak, amelyen a lábujjakat öt bekarcolt vonal jelzi. A tárgyról nem dönthető el, hogy lábon álló edény vagy önálló szobrocska volt-e. Hévízgyörkről egy amulettet145 ismerünk, amely emberi fejet mintáz, haját bekarcolt vonalkák, szemét és száját bemélyítés jelzi. Feje teteje ellaposodik és két átfúrás van rajta, így felfüggesztve, nyakban viselhették amulettként. Kemencéről egy karcolt díszű, kis méretű idolt említhetünk, amelyet Kalicz N. korábban embert formáló bronzkori pecsétlőként határozott meg, a tárgy azonban valójában újkőkori.146 Ugyancsak egy idol töredéke került elő Szob-Verbicek lelőhelyről is.147 A darab 5,7 cm hosszú, csonkszerű láb, amelyből az eredeti szobrocska nem rekonstruálható. A vonaldíszes ősökre visszavezethető csoportokból a neolitikum végén, újabb délről jövő impulzusok hatására, ismét nagyobb területen - a Dunántúlon, a Gödöllői- és Nógrádidombság, Szlovákia, Morvaország, Lengyelország és Ausztria egyes vidékein - egységesnek mondható anyagi kultúra jött létre, amelyet a névadó Tolna megyei lelőhelyről lengyeli kultúrának nevez a kutatás. Ez a kultúra része a késő neolitikus ún. festett kerámiás délkelet-európai körnek. 139 MRT 9. 26/11. lh. (317), KŐVÁRI 1983, 32. 140 MRT 9. 20/32. lh. (250) és 20/35. lh. (251). 141 MRT 7. 7/5. lh. (79), 23/3. lh. (182), MRT 9. 14/8. lh. (162). 142 MRT 9.14/8. lh. (162), 4. t. 7. A bükki kultúra szépen díszített ép edényét a már említett nagytétényi sírból ismerjük (GALLUS 1936.) 143 MRT 7. 7/5. lh. (79), 23/3. lh. (182). 144 MRT 9. 20/16. lh. (245), 4. t. 6. 145 KALICZ 1977, 34. o. 23. kép. A tárgy az aszódi múzeumban van. 146 KALICZ 1968, Taf. 113. 10, MRT 9. 11/4. lh. 132. 147 MRT 9. 26/34. 334. 4. t. 9.
