Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
AZ AVAR KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 425 A Békásmegyeren feltárt késő avar kori kemencében és környezetében olyan edénytöredéket tártak fel, amelyek vonal- és hullámvonalköteg, illetve beszurkált díszítése,325 pl. a Csepel-szabadkikötői késői temető edényei (21. kép) között is megtalálhatók.326 Békásmegyeren egy olyan gömb alakú edény is előkerült, amelynek testét kör alakú bélyegzővel díszítették. Az edény Karoling-kori párhuzamai megerősítik az edény késői keltezését.327 A kelet felé irányuló Karoling hódítások miatt az Avar Birodalom összeütközésbe került a frankokkal. A 791-ben kitört avar-frank háború során a frank hadsereg többször behatolt az Enns folyón túli, avarok által ellenőrzött területekre. A Bécsi-erdőtől keletre azonban a frankok 803-ig nem tudták hatalmukat megszilárdítani. Az avarok önálló birodalmának szétzilálódásához és összeomlásához Krum bolgár kán 803-ban megindított általános támadásai is hozzájárultak. Ennek hatására Nagy Károly előtt még ez év őszén a tudun (a nyugati részek feletti uralmat gyakorló avar fejedelem), majd 804 végén, 805 elején maga a kapkan és a kagán is meghódolt, s felvették a kereszténységet is. Theodorus, majd Abrahám kagán magától Nagy Károlytól nyerte meg a jogot a kagáni hatalom gyakorlásához. A Karo- ling-házhoz hű avar vazallus fejedelmség a Felső- és Alsó-Ausztria és a Dunántúl területén vélhetően 828-ig létezett. E vazallusi kapcsolat felszámolásában jelentős szerepet játszhatott Omurtag bolgár kán 826-831 között, a Közép-Duna-vidék ellen megindított általános offen- zívája. Feltételezhetően ekkor került bolgár uralom alá a Szerémség, a Maros völgye és a Tisza középső folyása. E győztes bolgár támadások hatására 828-829 körül a Keleti-Frank állam uralkodója, Német Lajos átalakította Pannonia közigazgatási rendszerét. Az avar vazallus fejedelmség megszűnéséig a Rábától és a Balatontól keletre eső területekre zsugorodott össze. Pannonia területe egyre inkább a bajor, frank, langobard foldesurak és egyházi magánbirtokosok tulajdona lett. Birtokaikra leginkább szláv és avar parasztokat telepítettek. A széteső Avar Birodalom helyén a Dunától északra létrejött a morva és nyitrai fejedelemség, a Dunától délre - Felső- és Alsó-Ausztrában és a Dunántúlon - több grófsággal (pl. Pribina, majd Kocel mosaburgi/zalavári grófsága) a frank Oriens tartomány. Ugyanakkor jelentős volt a délszláv beköltözés a Dunántúl déli és középső vidékein. így például a Dráva- Száva közén Ljudevit, majd Ritimár/Ratimar fejedelemsége jött létre. Az ezt követő időszaktól avarokról ismét egyre inkább hallgatnak az írott források. Német Lajos 860. évi oklevele még említi a wangarok határhegyét, amely a 805-ben letelepített avarok utódairól kaphatta nevét. 871-ben pedig adófizető avarokról is van egy híradás, amely egy zárt, feltételezhetően vegyes összetételű avar etnikum meglétét igazolja.328 A történeti, régészeti kutatásban hosszú évtizedekig élt szinte toposzként az nézet, hogy a frank-avar háborúk, és főleg a bolgár támadások következtében az Avar Birodalom súlyos veresége az avar nép teljes pusztulásához vezetett. E vélemények a 10. századi Suda- lexikon szavai, illetve a Kijevi Évkönyv oroszoknál élő közmondása („...elvesztek, mint az oborok, akiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen.”) alapján fogantak. A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy az egyházi írástudók avarokról szóló megjegyzései nem fogadhatók el egyértelmű és egyedüli forrásadatként.329 Pest megye 9. század első évtizedeire jellemző emlékanyagában az avar népesség továbbélésének emlékeit láthatjuk. Visegrádon például a Széchenyi u. 19. sz. alatt, honfoglaló magyar sírok között tártak fel két, állatbőrrel letakart koporsójú temetkezést.330 A megye területének szinte minden pontján említhetünk olyan szórvány emlékeket, lelőhelyeket, ahol jellegzetes késői viseleti tárgyak jelzik az avar lakosság meglétét. A leletek tanúsága szerint a 9. századi avarság e területen megőrizte a korábbi évszázadban is megismert viseleti hagyományokat. A szabad jogú, rangosabb férfiak továbbra is veretes övét viseltek. Bár ezek díszei a griffes-indás művészet sárkányos, griffes ábrázolásai és lapos indái mellett új motívumkinccsel bővültek. Kedvelték a poncolt hátterű és palmettás ornamentikákat is, 325 LÁSZIÓ 1942, CXXXVII. t. 14-15. 326 NAGY 1998a, 220. Taf. 212. 3-5. 327 LÁSZIÓ 1942, 795. 328 A 9. századi avar történelemről összefoglalóan: BÓNA 1971, 262(421-264(44).; BÓNA 1984, 340-373.; BÓNA 1986, 16-17.; BÓNA 1987a, 189.; BÓNA 1994; SZŐKE 1994. 329 Legújabb összefoglalás e témakörben: BÓNA 1994; SZŐKE 1994; OLAJOS 1996. 330 Szőke Mátyás feltárása: RégFüz 22. (1969) 53.; 23. (1970) 58-59.
