Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
AZ AVAR KOR EMLEKEI PEST MEGYEBEN 419 (pl. Üllő 238. sír)239 s préselt lemezű övgarnitúrák kerültek napvilágra. Közülük kiemelendő az abonyi 292. sír lemezes nagyszíjvégének karcolt sárkányábrázolása, illetve a 12. és 264. sírok préselt technikával készült griffes és indás öweretei,240 amelyek a budakalászi 89. síréhoz hasonlóan a 8. század elejétől elterjedtté és egyeduralkodóvá váló bronz öntvények előzményeinek tekintendők. A harcosok támadó fegyvereit a széles csontborítású reflexíjak és az ívelt pengéjű szablyák képviselik. A női temetkezésekben gyakoriak a kor általános avar divatékszerei: a gyöngycsüngős fülbevalók különféle változatai, a köles- illetve diny- nyemag alakú üveggyöngyökből álló nyakláncok. Ritkaságszámba mennek az Üllő I. 229. és Üllő II. 13-14. sírok préselt lemezű fejdíszei (pártaveretei),241 amelyeknek Budapestről, a III. kér. Pusztadombi út 12. szám alatt feltárt 11. sírból is jó párhuzamát említhetjük.242 Az I. sz. temetőtől kb. 3 km-re található Üllő II. temető leletanyagát a szegényesebb köznépi temetkezések jellemezték. A női sírok jellegzetes emlékei a különböző fajtájú, csontból faragott tűtartók. A nagyszámú agyagedény többsége kézzel formált kerámia.243 Nagykőrös legjelentősebb avar kori temetőjét (107 sírral) a várostól nyugatra található homokdombon tárták fel. A száraz-dűlői középrétegbeli, három generációs, nagycsaládi kapcsolatokat tükröző temetkezőhely 57. sírjában sírjelként értelmezhető oszlopnyomot figyeltek meg, amely körül mintegy 100 m2-es területen sírmentes térség maradt meg (áldozóhely). Gyakori volt a koporsós temetkezés, az étel- (ló, juh, lúd és egyéb szárnyasok) és italáldozat. A kézzel formált sírkerámia leginkább a női és gyerek sírok sajátja. A férfi sírok mellékletei: préselt ezüst lemezes szíjvégek, a négyzet alakú, ívelt oldalú, üvegbetétes, illetve szalagfonatos aranyozott bronz és ezüst övveretek, bronz hajfonatdíszek (közülük az egyik indadíszes pár préselt aranyozott bronz lemezből készült), széles karú íjmerevítő csontok, hosszú kések és csont botvégek (A, 2., 8. sírok). A női sírok a köznépi szabad réteg emlékeit (fülbevalók, nyakfüzérek, orsógombok, esztergált csont tűtartók stb.) őrizték meg.244 III. A késő avar kor és a 9. század A korszak írott kútfői hallgatnak az Avar Birodalom ezen korszakáról. Avaria kívül esik a belső válságokkal és külső támadásokkal küzdő Bizánc érdeklődési körén. Európa vezető országainak történetírói (köztük főleg a frankoké) mintegy évszázad múlva tesznek csak említést ismét az avarok államáról, társadalmi felépítéséről. Eszerint az állam élén a kagán és felesége, a katun állt. A kagán mellett közel azonos rangú méltóság volt a jugurrus. A tudun viszont a nyugati területek alkirálya volt. A déli részek kormányzását a tarkán irányította, mint ahogy a többi területek közigazgatásáért is tarkánok felelhettek. A kagán alá tartozó méltóságoknak, az előkelőknek (primates) is állandó székhelyük volt. A nemesség (nobilitas) szállásai a fő- és részfejedelemségek köré összpontosultak. Ez a társadalmi hierarchia a kagáni egyeduralom meggyengülését tükrözi. A megújult, Karolingok által vezetett Frank Birodalom a 8. század utolsó évtizedeiben komoly fenyegetést jelentett az avarok számára. 791-ben maga Nagy Károly vezetett hadjáratot, hogy birodalmának határait kelet felé tovább terjeszthesse. Az igazi veszélyt egyrészt a 795-ben fellángolt belső (a jugurrus és a tudun közötti) hatalmi harcok jelentették, amikor az avar társadalom amúgy is labilis egysége szétzilálódott. Másrészt még ugyanebben az évben Erik friauli vezér kirabolta valamelyik kagáni kincstárat, majd 796-ban Kis Pippin akadálytalanul foglalta el a Duna-Tisza közén lévő kagáni székhelyet. A frankok végül hatalmukat csak a dunántúli területekig terjesztették ki. A belső viszályok miatt egységében megrendült Avar Birodalom legnagyobb megrázkódtatását a bolgárok 803-tól megindult of- fenzívája okozta. 804-ben Krum bolgár kán csapatai a birodalom keleti részében arattak fölényes győzelmet, amelynek következtében a kagán és kísérete a frankok által megszállt Pannóniába menekült.245 239 GARAM 2002, 109., 34. kép 2. 240 MÁRTON 1906; GRÓF 1991, 2. kép; ÉBER 1901, 297.; MÁRTON 1904, 314. Az abonyi 292. sír karcolt sárkányábrázolású nagyszíjvégéről és annak kultúrtörténeti hátteréről: GRÓF 1991. 241 HORVÁTH 1935, 28., XV t. 12-17.; SÓS 1955,1.1. 2-10 és 2. kép 7. 242 NAGY 1998a, 149. Taf. 141-184. 243 SÓS 1955. 244 SIMON 1987, 81-83. 245 BÓNA 1984, 333-346.
