Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pásztor Adrien-Simon László: Az avar kor emlékei Pest megyében
AZ AVAR KOR EMLÉKEI PEST MEGYEBEN 407 koncentrációja alapján ez az ordu, valahova Pest megye déli határába, illetve annak közelébe lokalizálható.90 Ez azt jelenti, hogy az Avar Birodalom központi szállásterületének egy része a mai Pest megye területére esett. Ezt nemcsak a kagáni székhely földrajzi elhelyezkedése, hanem konkrét régészeti leletek is bizonyítják. Mintegy 20 km-re északkeletre a kagáni sír lelőhelyétől, a Dabas (Gyón) nyugati szélén található Paphegyen homokbányászással korai avar temetkezést bolygattak meg 1987-ben. A szokványos sima, préselt ezüstből készült szíjvégeken, keskeny karú íjmerevítő csontokon, háromszárnyú vas nyílcsúcsokon túl a korai avar korban szokatlan, préselt ezüstlemezből készített, hengeres alakú, ékkő vagy üvegbetétes varkocsszorító és az ezüstszerelékekkel ellátott P alakú tartófüles kard érdemel említést.91 Nemcsak Hitvalló Theophanes bizánci krónikás tudósított az 558-ban követségben járt avar főemberek különös hajviseletéről, de egy avar csonttárgyra bekarcolt kép (Nosa, Szabadka környéke) is, amely „szalagokkal megkötve és befonva” viselt hosszú hajú férfiakat ábrázolt. E hosszú hajfonat fémpántokkal való díszítése azonban csak a késő avar kor elején, az ún. Tótipuszta-Igar csoport megjelenésével lett általános. Ez persze nem zárja ki e viselet korábbi meglétét. A kunbábonyi kagán kíséretéhez tartozó, 7. század második harmadában használt kunpeszéri családi sírkert 30/b sírjában a dabasi kardhoz hasonló fegyvert viselő harcos hajfonatát is fém varkocsszorító fogta össze.92 Bár csak néhány töredék maradt meg a dabasi kardból, annak formája, típusa a hasonló korú fegyverek alapján mégis rekonstruálható volt. Eszerint a kétélű, keresztvas nélküli, egyenes markolatzáródású kard függesztő szerkezetét ezüstből készült P alakú borítás fedte, markolatának végét és alsó részét, valamint tokját barázdált szalagpántok közé helyezett sima lemezek díszítették. Újdonság, illetve a többi rokon fegyverhez képest ritkaság számba menő a kardtok díszítése. A meglévő töredék szerint ugyanis nemcsak a két függesztő melletti tokrészt és a koptatót borították ezüst lemezzel, hanem a két függesztő között, továbbá az alsó függesztő és a koptató között is volt egy szélesebb, barázdált szalaggyűrűvel szegélyezett ezüst lemez. A kardszerelékek ehhez hasonló elrendezéséhez csak a kunágotai aranyveretes fejedelmi kard újabban módosított rekonstrukciója93 hasonlít. A régészeti leletek tanúsága szerint a megye délkeletei szegletében vagy annak déli szomszédságában egy fejedelmi/vezéri szállás létezett a 7. század első felében, illetve első és második harmadában. E térség legrangosabb korai avar emléke a visegrádi kard kapcsán már említett Nagykőrös, Szurdok-dűlői aranylelet. A csak a legrangosabb fejedelmi sírokban (Kunszentmiklós-Bábony, Bocsa, Kecel, Kunágota) előforduló kardokkal megegyező típusú, valószínűleg egyélű, keresztvassal ellátott, karikás markolatvégződésű fegyvert gyöngysordíszes szalaggyűrűk közé helyezett sima lemezek, hun kori előzményekre visszamutató préselt pikkelymintás lemez és teljes felületén rekeszekkel díszített keresztvas díszek illetve hármas ívelődésű függesztőfülek ékesítették. A szerelékek készítésének idejét stíluskritikai ismérvek és tipológiai megfontolások alapján a 610/620-630/640 közötti évekre tehetjük. A tárgyakon látható sérülésekből arra következtethetünk, hogy a kardszerelékeket leszaggatták a fegyverről, előkerülésük körülményei (a lelet a Kőrös-ér halastóvá szélesített medrének kotrásakor partra dobott földkupacban volt) és a hitelesítő ásatás eredményei szerint nem temetkezésből, hanem feltehetően kincsleletből származnak.94 Nagykőröstől délre kb. 16 km-re, Kecskemét, Sallai utcában aranyozott övű, aranykardos férfisír került elő, benne többek között keskeny karú íj merevítő csontjai, legalább 9 nyilat tartalmazó tegez stb.95 Még délebbre Tiszaalpár-Várdomb lelőhelyen az 1820-as években került elő egy - feltehetően családi sírkerthez tartozó - 7. század első feléből/második harmadából származó temetkezés, amelyből csak egy hármas ívű arany kardfüggesztőt ismerünk.96 Nem messze ettől a helytől, a ma már Tiszaalpárhoz tartozó Tiszaújfaluban hasonló korú temetőrészben folytatott leletmentést a század elején Kada Elek, amelynek során aranyöves, ezüst kardos sírok bukkantak napfényre.97 90 Vö.: KISS 1989. 91 SIMON-SZÉKELY 1991. 92 TÓTH-HORVÁTH 1992, 213. 93 SIMON 1991, 276-277., 22. kép 1.; SIMON 1993b. 94 SIMON 1983, 7-43., 1-20. kép, II-VII. t.; SIMON 1991, Katalógus 127., 23. kép. 96 TÓTH 1980. 96 BÓNA-NOVÁKI 1982, 25., 98.; GARAM 1993, Kát. 136., Taf. 98. 3. 97 SIMON 1991, Katalógus 160.
