Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Gróf Péter: Késő római kor - kora népvándorlás kor
KÉSŐ RÓMAI KOR - KORA NÉPVÁNDORLÁS KOR 389 Pest megye területén ezután számolhatunk tartósabb hun megszállással. A kárpátmedencei hun régészeti anyagból elsősorban kincsleleteket, a gazdag sírok rangjelző viseleti díszeit, fegyvereit ismerjük, a hun köznép leleteit kevésbé. Ezért is nehéz szállásterületük pontos kiterjedését régészetileg meghatározni az általuk itt töltött cca. 20 év alatt. A jellegzetes hun tárgyak köréből a törteli 90 cm magas, 41 kg súlyú, sérülten, kormosán előkerült rézüst (2. kép) az eddig ismert hun üstök közül a legnagyobb, legsúlyosabb, s a perem feletti gomba alakú nyúlványokkal, a nyaknál körbefutó, rekeszes, lejjebb rojtszerű díszítésével az egyik leggazdagabban ékített példány.13 Az üstök jelzik a hun hódítás útvonalát Belső-Azsiától Galliáig. Általánosan elfogadott vélemény szerint a temetés utáni halotti tor, az áldozati szertartás eszközei lehettek, erre utalnak az égésnyomok is. Díszítésükről több vélemény született, így a törtelin is látható félköríves gombaszerű nyúlványokat az üst megkoronázásával hozták kapcsolatba, de életfa ábrázolásként is értelmezik, sőt a hun fejdíszekkel, diadémokkal való rokonítás is felmerült, míg a perem alatt körbefutó rekeszek, ill. rojtok rangjelző szerepet is betölthetnek.14 Az üstökhöz hasonlóan a hunokra jellemző, s kelet-nyugati útjukat jelzi a szárnyas rovart mintázó, bronzból vagy ezüstből öntött, nők és gyermekek által viselt ékszer, az ún. cikádafíbula. Ennek a rangjelző és bajelhárító viseleti dísznek az egyik legszebb példánya a Csömörön 1871-ben megtalált, aranylemezzel bevont ezüst cikádafíbula, amelynek felületét almandinköves rekeszek és apró aranygömböcskékből felforrasztott ún. filigrándrót díszíti. (3. kép) Az előkerüléskor, mint azt a kiváló régész Rómer Flóris leírta, a csontváz mellett egy arany fülbevalópárt is leltek, amely sajnos nem került múzeumba, miképp a sír ezüst bokaszíjcsatjaiból és ezüst szögecseiből is csak egy-egy. A csömöri előkelő hun hölgy cikádafíbulája az ismert párhuzamok alapján déloroszországi ötvösműhelyben készülhetett.15 Budapest Zuglóból egy előkelő hun ifjú bolygatott sírjából ékköves aranylemezek, a csontváz mellett vagy felett levő lókoponya és nyakcsigolyák körül bronzkolomp, aranylemezzel borított pálcarudas zabla, préselt aranylemezzel bevont bronz csüngődísz és egy bronzcsengő került múzeumba.16 Attila halála (453) után fiai nem tudták megtartani birodalmát, s az ellenük fellázadt volt vazallus népek ellenében a történeti források szerint Pannóniában levő Nedao folyó mellett megsemmisítő vereséget szenvedve К felé vonultak vissza. A hunellenes rugi, szvéb, szkír, szarmata szövetség vezető erejét a gepidák alkották. A volt hun uralmi területek megszállásával - Erdély, Tiszántúl, Al-Duna vidék - létrejött birodalmuk határa a 4-5. században átlépte ugyan nyugat felé a Tisza vonalát, de Pest megye területén számottevő régészeti emlékük nincs.17 A Duna-Tisza közének megyénkhez tartozó területén egészen a Dunakönyök vonaláig szarmaták és bizonyos kvád/szvéb csoportok hunok utáni továbbélésével számolhatunk. A Pannonia életében az 5. század második felében jelentős szerepet játszó keleti gótok (osztrogótok) a néhai római tartomány D-i, DNy-i részét szállták meg, s csakhamar háborúba keveredtek a szomszédos népekkel. Az Ipollyal azonosítható Bolia folyónál, szvéb szállásterületen 469-ben lezajlott csatában a gepida, rugi, szarmata, szkír szövetség megsemmisítő vereséget szenvedett az osztrogótoktól.18 Az 5. század végi háborúskodások következtében Pannonia romanizált lakosságának utolsó töredékei is elköltöztek. 13 BÓNA 1993, 247. 14 KOVRIG 1972, 95-121.; BÓNA 1993, 131-139.; BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993, 26-27. 15 RÓMER 1871, 192, 201-202.; BÓNA 1993, 181-182, 257. 95. kép. 16 BÓNA 1993, 252-253. 73/2-5. kép.; NAGY 2003. 17 1908-ban Újhartyán homokbányájában egy lovával eltemetett harcos sírja került elő. Az ÉNy-DK-i tájolású sír leletei voltak egy 96 cm hosszú kétélű vaskard, vaszabla, kúp alakú vas pajzsdudor, egy római és két keleti jellegű kerámia. A leletek és a temetkezési rítus alapján Bóna István az elhunytat a 333-ban a Camponát és Intercisát megtámadó gepida csoport limes menti harcokban mesebesült és itt eltemetett tagjának véli (BÓNA 1961, 192-209.), de ISTVÁNOVICS-KULCSÁR 1987-1989.; ISTVÁNOVICS-KULCSÁR 1992, 72-82. véleménye szerint a sír 4. század vége-5. század eleji. (4. kép) 18 BÓNA 1984, 288-294.
