Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
372 DINNYÉS ISTVÁN 3. Gazdálkodás Kvád mezőgazdasági eszközökhöz vidékünkön egyedül a szobi köpűs nyelű ekevas sorolható, s Pannóniából került a Duna bal partjára.157 Túróekéhez való, mellyel a talajt inkább csak lazítani lehetett. A gabonafélék őrlésére szolgáló kézimalom a római korban terjedt el a germán népeknél. Letkés-Vízfogó kvád házaiból kézimalom kövei,167 168 Vác-Ka- vicsbányán malomkő darabok kerültek elő. A váci ház letapasztott padlórésze - ahol a malomkő darabok és az ősi eszköz, az őrlőkő egymás mellett hevertek - az őrlés állandó helye lehetett. Az állattartás köréből a lótenyésztéshez kapcsolódnak a Vác-csörögi telep 2-3. századi sarkantyúi159 és az ipolytölgyesi zablatöredék160 a 2. század vége-3. század első feléből. Egy előkelő kvád harcos felszereléséhez tartozott a 3-4. század fordulója táján a szobi Duna-mederből előkerült, ezüstberakásos vas sarkantyúpár (IX. tábla 10.).161 A váci teleprészlet állatcsont leleteinek megoszlása (szarvasmarha 52,87%, juh 36,82%, sertés 3,14%, ló 5,96%, tyúk 0,52%, kutya 0,7 %) a háziállatok közül a marha- és a juhhús fogyasztásának túlsúlyát jelzi, a vadászat (gímszarvas és mezei nyúl együtt 0,52%) legfeljebb színesítette az étrendet. 4. Kézművesség Szórványosak a településeken folyó kézműves tevékenység emlékei. Vasművességre a vastartalmú salakok (Vác-Kavicsbánya) utalnak. A fonálkészítéskor használt orsó nehezékei, az orsógombok (XI. tábla 11.) a kvád telepeken (Kemence, Nagymaros, Szob, Verőce) sem ritkák,162 a letkés-vízfogói házakban orsógombokat és szövőszékhez való agyagnehezékeket is találtak.163 A gúla- vagy kúpszerű alakú nehezékekkel a szövőszékre függesztett láncfonalakat feszítették meg. Az egyszerű eszközön, többféle szövésmód alkalmazásával a germán lányok és asszonyok színes, mintás gyapjúszöveteket és lenvásznakat készítettek.164 Plinius tudósítása (Nat. hist. 19, 1-2, 9.) szerint ez a munka a germán népeknél külön szövőházakban folyt. A ruhavarrás, majd javítás, foltozás is női munka volt, amihez rugós fogójú vasollót („birkanyíró” olló), vastűket és lenfonalat használtak. 5. Viselet A Krisztus születése előtti évszázadok és a római kor germán viseletét Eszak-Német- ország, Dánia és Dél-Skandinávia mocsárleletei, valamint a római forrásadatok, részben ábrázolások jóvoltából jól ismerjük. A nők ujjas, ingszerú felsőruhát és hosszú szoknyát, vagy egybeszabott hosszú ruhát visel-tek, amit kendő, néha sapka egészített ki. Rövid ujjú felsőruhához hosszú karvédőt húztak. Férfiaknál az ingszerű, gyakran combközépig érő felsőruhához szűkszárú nadrág (braca) társult. A térden alul érő nadrághoz lábszárvédő tekercs, vagy szövetből, bőrből varrt lábszárvédő tartozott. Viseltek bokáig érő nadrágot és (bizonyára télen) a lábfejet burkoló, harisnyaszerű résszel megtoldott nadrágot is. A férfiviselet dísze a vállra vetve viselt, hosszú, négyszögletes, színes köpeny volt, amit a jobb vállon fibulával kapcsoltak össze. Mindkét nem lábbelije a bőrből készített, szíjakkal fűzött bocskor. Téli ruhaként bőrből varrott, prémes vállgallért, hosszabb köpenyt és prémes bőrsapkát viseltek. Az öltözék díszessége és kiegészítői (ékszerek, fibulák, öv és fegyver) jelezték viselőjének társadalmi rangját és vagyonosságát.165 167 MÜLLER 1982, 379., 421., 1674. sorszám.; MRT 9. 327., Szob 26/27. lelőhelynél. 158 MRT 9. 121. 159 KULCSÁR 1997, 375. 160 MRT 9. 117. 161 BÓNA 1963, 248., 294., 50. tábla 1-2. 162 MRT 9. 142., 239., 39. tábla 17-18. Kemence 11/20. és Nógrádverőce 20/2. lelőhely. Nagymaros: BÓNA 1963, 245., 47. tábla 7. (Zebegény lelőhellyel); MRT 9, 235., Nagymaros 19/42. lelőhely; Szob: BÓNA 1963, 45., 46. tábla 5. 163 MRT 9. 121. 164 DIE GERMANEN, 478-482. 165 DIE GERMANEN, 154-155., 324-331., 79-86. kép, 16., 24., 34. tábla.
