Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében
A JAZIG-SZARMATÁK ÉS A KVÁDOK 361 ismeretlen a hun hódításig.59 Ez arra mutat, hogy az 5. század elejének szarmata lakossága a 400 évvel azelőtt beköltözött jazigok leszármazottja volt. Ha érkeztek is az évszázadok alatt újabb csoportok, ez a lakosság összetételét, szokásait lényegesen nem változtatta meg. Hiányoznak a régészeti bizonyítékai (a moldvai és havasalföldi szarmata temetők rítusának és sajátos leleteinek alföldi megjelenése) annak a máig közkeletű felfogásnak,60 mely szerint az Al-Duna vidékéről a szarmata roxolánok áttelepedtek az Alföldre a 3. század közepe táján. Általános az alföldi szarmata temetkezésekben, hogy az ünneplőbe öltöztetett halottat nyújtott testhelyzetben, hátára fektetve helyezték a sírba. A ritkán előforduló más testhelyzet (zsugorítás vagy a hasra fektetés) valószínűleg az illető halottal kapcsolatos babonás félelmek megnyilvánulása.61 Temetkezéseikben megtalálhatók mind a láda alakú deszkakoporsók (Isaszeg-Katonapallag, Cegléd-Bürgeházi-dűlő: III. tábla 4., Pilis), mind a kettéhasított farönköt teknőszerűen kivájva készített koporsók (Nyáregyháza 6. lh. 163. sír: III. tábla 3., Pilis: III. tábla 5., Sződliget-Csörög). A 3. század közepéig a koporsóknak nem volt fém alkatrésze. A késő szarmata időszakban gyakran használtak a rönkkoporsó lezárására S vagy C alakú, egyik oldalukon élezett vaspántokat (Dunaharaszti hat sír, Vácszentlászló- Harminc-hányás, Nyáregyháza 6. lh. 1. sír: III. tábla 6.), melyeket a koporsó és fedele két végébe ütöttek be.62 A kisebb-nagyobb, ácskapocs alakú vaskapcsokat (Valkó-Ferreng- szoros)63 mindkét koporsófajtánál alkalmazhatták. Néha a sírgödör sarkaiban kis gödröcs- kéket, cölöplyukakat találunk, ami halotti ágy, lábakra állított koporsó nyoma64 lehet. A sírgödrök alakja egyszerű akna, a padkás kialakítás is ritka. Az átlagosnál nagyobb, mélyebb sírgödröt többnyire a közösségek tekintélyesebb halottjainak ástak.65 Az egyes sírokat övező kör alakú (Nyáregyháza 6. lh. 163. sír, Pilis 2. és 3. sír: III. tábla 7., Sződliget-Csörög, Abony 39. és 48. lelőhely), ritkábban szögletes árokkeret szintén megkülönböztetés a temetőkön belül. E keretek a sír fej felőli oldalán általában nyitottak, azaz bejáratuk volt.66 Egyes temetkezéseknél nemcsak felhantolták a sírt, hanem halmokat építettek. Az általában 10-20 m átmérőjű, 2 m-nél alacsonyabb (természetesen nagyobbak is vannak) dombocskák (kurgánok) kisebb-nagyobb csoportokat, halmos temetőket (Galgahévíz-Monostor-völgy 15, Isaszeg-Katonapallag 25, Pilis 11-12, Tápiószele- Tatárhányás 7, Valkó-Szent Pál hegy 18, Vácszentlászló-Harminc-hányás 74 halom) alkotnak. E temetőkben halommal nem jelölt sírok is vannak (Pilis), lehetnek. A halomsírokat rendszerint kirabolták, ezért a leletek csak halványan jelzik, hogy a halmok alatt a szarmata közösségek rangos tagjai nyugodtak. A legépebben fennmaradt, de feldúlt temetkezést az isaszegi Katonapallag 1. kurgánja alatt tárták fel (III. tábla 1.). Az ásatáskor 12 m átmérőjű, 1,15 m magas halom ENy-DK tengelyű, 4xl,8x 1,8 m-es, tehát nagy és mély sírgödröt fedett. DNy felől lapos kövekkel kirakott, keskeny lejáró vezetett a sírgödörbe, aminek alját szintén lapos kövekkel rakták ki. Erre helyezték a szokatlanul nagy, 300x140 cm-es, tölgyfából készített deszkakoporsót, majd a koporsó köré és fölé köveket raktak. Hasonló kőborítást a 2., 4., 5. és 15., deszkakoporsó nyomait a 3. (200x 100x50 cm), 4. és 15. halomsírban tártak fel. A sírgödör kővel való részleges kitöltése eddig a Gödöllői-dombvidéken fordult elő: Vácszentlászlón halomsírban és az Isaszeg-Belterület 5., 6. sírban (III. tábla 2.).67 Bár a kurgánok emelése a keleti sztyeppén sok évszázados szarmata szokás, az Alföldön csak néhány korábbi halomsírról (Pilis, Abony68) tudunk, a halmos temetők többsége a 3. század közepe utáni késő szarmata korszakban keletkezett.69 59 DINNYÉS 1991, 157.; KULCSÁR 1998, 12-14. 60 PRK 1990, 44-45.; VADAY 1988-89, 207. 61 KULCSÁR 1998, 31-34. Legújabban Abony-Tatárhányás-dűlő 24. sír: nő zsugorított váza. Gulyás Gy. feltárása, 2003. 62 Az S- és C-alakú kapcsok rendeltetésének meghatározása, rekonstrukciója: KŐHEGYI 1971, 214., 3-4., 6. kép; DINNYÉS 1975, 63-65., 2. kép. 63 PÁRDUCZ 1950, 55., 368. lelőhely. 64 Sződliget-Csörög, Kulcsár Valéria feltárása. Rég. Fűz. 1/48. (1997), 59.; KULCSÁR 1998, 27.; Abony 39. lelőhely, Gulyás Gyöngyi feltárása, 2003. 65 Részletesen: KULCSÁR 1998, 23-26. 66 KŐHEGYI 1971, 213.; VÖRÖS 1982-1983,157.; VADAY 1988-89, 197-198.; keleti párhuzamokkal, részletesen KULCSÁR 1998, 35-40. 67 A vácszentlászlói 28. halom feltárása kapcsán KULCSÁR 2001. 68 Abony 39. lelőhely, Tatárhányás-dúlő: Gulyás Gyöngyi feltárása, 2003. A 2-3. századi temetőrészletben egyszerű, déli oldalon nyitott körárokkal és zárt körárokkal övezett sírok vannak. Utóbbiak eredetileg halmos temetkezések lehettek, erre utal a dűlőnév is. 69 KULCSÁR 1984-1985/2, 20-23.
