Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

Dinnyés István: A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében

A JAZIG-SZARMATÁK ÉS A KVÁDOK

357

A gazdálkodás régészeti emlékeit is zömmel a településeik őrizték meg. A meglehetősen ritka földművelő eszközökből38 a megyében még egy sem került elő. Szántóikat ekevassal szerelt faekével művelték, a termesztett gabonaféléket sarlóval aratták le. Biztosan termesztették a kölest (id. Plinius: Nat. hist. 18, 100.) és a búzát,39 nagy valószínűséggel az árpát, a rozst és a zabot. A learatott gabonát szemesként, a vermekben40 tárolták: a tapasztott falú gödrökben talán ömlesztve, ill. tárolóedényekben és pusztuló anyagból (szövet, gyékény, vessző) készült tartókban. Őrléshez a háztartásokban kézimalmot használtak.41 A 40-50 cm átmérőjű malomkőpár (II. tábla 10.) kövei közül körben kihulló, durva lisztet vászonkendőkkel foghatták fel. Kertművelésre, hüvelyesek termesztésére kapa- és ásóleletek42 utalnak. Pilisen sírgödrök oldalán, Jászkarajenőn az agyagos talajba mélyített egyik verem falán figyeltük meg ívelt élű ásó vagy kapa nyomait. Rostnövényként a len termesztését közvetve igazolják a sírleletek szövet- és fonalmaradványai, de valószínű a mag és a belőle sajtolt olaj fogyasztása is.

Az állattenyésztésről, pontosabban a lakosság élelmezésében betöltött szerepéről is a települések leletanyaga szolgáltat adatokat. Az állatcsontok ugyanis hulladékként szemétbe, s más hulladékokkal együtt gödrökbe kerültek. A megye településein feltárt állatcsontok meghatározása, feldolgozása még csak a kezdeti lépéseknél tart. A 2-3. századi farmosi telep anyagának többsége szarvasmarha-, juh- és sertéscsont, kevesebb a ló-, s kevés, de van háziszárnyas csont is. Alsónémedin 1998-ban feltárt késő szarmata településrészlet állatcsont anyagában is szarvasmarha, juh, sertés a gyakorisági sorrend, lényegesen kevesebb a lócsont és a házi tyúk. A kutyacsontok kb. 20%-os aránya a gödrökben feltárt vázakból adódik csekély számban, de macskák csontjai is jelen vannak. Elenyésző a vadászott állatok (őz, mezei nyúl, egy-egy gímszarvas és vaddisznó csont) aránya.43 A szarmata telepek állatcsont leletei között a vadászott állatok (őstulok, őz, gímszarvas, vaddisznó, mezei nyúl, a Nyírségben barna medve) aránya csekély, legfeljebb néhány százaléknyi. Húsáért elsősorban a sertést és a juhot tartották, s főleg fiatal állatokat vágtak le. Ritkábban vágtak le fiatal szarvasmarhát, nagy néha lovat. A marha- és lócsontok többsége kifejlett állatoké, tehát szarvasmarhánál a tejtermelés és az igavonás volt fontos, a lovat alapvetően hátasnak tenyésztették. A szarmaták szarvasmarhái és lovai kistermetűek (lovaik átlagos marmagassága 130-140 cm) voltak, de előfordulnak a nagyobb testű, rómaiaktól szerzett állatok is. Római kapcsolatokra utal a szamár feltűnése a szarmata anyagban. A sertés, a tyúk és házilúd tenyésztése letelepedett, földművelő népességre jellemző.44 Levágott állataik bőrét, a juhgyapjút természetesen hasznosították, állatcsontból pedig egyszerű szerszámokat (árak, simítok, kaparok), fésűt, tűtartót készítettek.

A sztyeppéi eredetű ló-, szarvasmarha- és juhállományt ridegen tartották, ezek az állatok nem kí-vántak istállózást. Téli takarmányt viszont gyűjthettek számukra, mert a rövidkasza (Szolnok-Szanda) a szénakaszálás eszköze volt. A sertést és a szárnyasokat a házak körül tarthatták. Elhullott kutyáikat gyakran földelték el a településeken (Abony, Alsónémedi, Cegléd, Farmos, Nyáregyháza 16. lelőhely és 6. lelőhely, 66. gödör: II. tábla 7.). Egyik kutyafajtájuk a farkasokra emlékeztető, azoknál általában kisebb, de változatos test38 Kiskőrös-Feketehalom (Bács-Kiskun m.) szarmata telepen ekevas, V Székely György feltárása: Rég. Fűz. Ser. I. 34 (1981) 48.; Szolnok-Szanda, szintén településen aszimmetrikus felépítésű ekevas, sarló és rövidkasza: BALASSA 1973,148., 52. ábrab., MÜLLER 1982,190-191., 812-814. szám.; Nyírtura (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) szimmetrikus ekevas és csoroszlya: MÜLLER 1982, 283-284., 1251-1252. szám.; Eketisztító szerszám (ösztöke) a hajdúnánási (Hajdú-Bihar m.) késő szarmata eszközleletben: MESTERHÁZY 1990, 56., 60., 6/3., 10/2. kép.

39 HARTYÁNYI-NOVÁKI-PATAY 1967-1968, 46.; HARTYÁNYI-NOVÁKI 1973-1974, 31.

40 2-3. századi gödörben gabonamaradványok: NEPPER 1981, 80., 109.

41 Malomkő töredékek gyakori leletei a szarmata telepeknek, ép késő szarmata malomkövek Tápiószele- Kísérleti Gazdaság lelőhelyről, Erdélyi I. ásatása, 1954: TBM 61.1.1 a-b. A kelta korszaktól a késő középkorig alig változó kézimalom rekonstrukciója: MÉRI 1969-1970, 73-77., II. tábla.

42 Orosi (ma Nyíregyháza része) szkíta-szarmata típusú, ívelt élű, köpús vaskapák: PETŐ 1971, 29., MÜLLER 1982, 287-288., 1261-1267. szám.; A hajdúnánás-tedeji (Hajdú-Bihar m.) leletben római kapa: MESTERHÁZY 1990, 53., 56-59., 2., 9/5., 10/4. kép.; Ásóvasalás töredék Tiszaeszláron (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.), késő szarmata házból: KOVALOVSZKY 1980, 19., 14. tábla 1.

43 KÖRÖSI 2001, 10-11., 2-3. táblázat.

44 BÖKÖNYI 1974, 341., 382., 406., 409-410.; BÖKÖNYI 1976, 71-72.; BÖKÖNYI 1982, 252-257., 263.; VADAY-VÖRÖS 1979-1980,123-125.; VADAY-VÖRÖS 1977, 105. Alsónémedi: KÖRÖSI 2001,10-11., 3. táblázat.