Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Dinnyés István: Történeti bevezetés a jazig-szarmata és kvád régészeti fejezethez
TÖRTÉNETI BEVEZETÉS A JAZIG-SZARMATA ÉS KVÁD RÉGÉSZETI FEJEZETHEZ 349 A szomszédok következő, komoly támadása 374-ben érte Pannóniát. A rómaiak - megállapodás nélkül - erőd építésébe kezdtek kvád földön. Természetesen ezt a kvádok nem hagyták szó nélkül, tiltakozásukra Equitius magister militum az építkezést felfüggesztette. Valeria frissen kinevezett katonai parancsnoka, Marcellinus dux tárgyalásra magához kérette Gabinius kvád királyt, s meggyilkoltatta. A feldühödött kvádok segítségül hívták a szarmatákat, s aratás idején betörtek Pannóniába és Moesiaba. Csapataik szétvertek két légiót, a dunántúli tartományokban szabadon dúltak, fosztogattak. A Dunától délre betört szarmatákat Theodosius dux (a későbbi császár) visszaszorította, itt békekötés is történt. Pannóniát a tél közeledtével hagyták el a támadók. I. Valentinianus császár (364-375) 375 tavaszán érkezett csapataival Carnuntumba, a szarmata követek békeajánlatát elhárította, de büntető hadjárata csak nyár végén kezdődött. A császár serege Aquincum közelében kelt át a Dunán s a hegyekbe menekült kvádok falvait feldúlta, majd visszatért Aquincumba. A Duna-kanyar környéke pusztításával egy időben egy másik római sereg is behatolt kvád területre. A császár Savariába (Szombathely) készült téli szállásra, amikor Brigetioban, kvád követekkel tárgyalás közben, november 17-én meghalt. A még kvád földön tartózkodó csapatokat visszahívták, a hadjárat folytatása elmaradt (Amm. Marcellinus XXIX, 6., XXX, 5-6., 10.; Zosimos Щ 17,1-18,1.). A következő évtizedek eseményeiről, Pannonia szarmata és kvád szomszédainak helyzetéről a források alig szólnak. 395-400 között a határmenti erődökben helyükön volt a katonaság (Caludianus: Epith. Pali. 86-). A hunok viharos támadásai, gyors sikerei a délkelet-európai sztyeppén (375-376), menekülő népcsoportokat lökhettek a Kárpát-medencébe. Alán - a Kaukázus északi oldala és a Don közötti síkság szarmatákkal rokon lakói - csoportok nagy valószínűséggel megjelentek az Alföldön. A Kárpátok északi előterébe irányuló hun támadás miatt 401-ben a Kárpát-medence EK-i részén lakó vandálok elhagyták hazájukat, s a hozzájuk csatlakozó alánokkal együtt indultak nyugat felé a Duna mentén. Vonulásuk áthaladt a Duna-kanyar vidékén, majd a Duna északi partján, ahol csatlakozott hozzájuk a dunai szvébek (kvádok és markomannok) jelentős része. Utóbbiak végül az Ibériai-félsziget ENy-i részén telepedtek le. 405-ben a hunok elől menekülő népcsoportokból (köztük szarmatákkal) összeállt csapat tört be Radagaisus vezetésével Pannónián át Itáliába. A nyugatrómai hadvezér, Stilicho hun segítséggel semmisítette meg őket 406. augusztusban. A 410 előtti években, a hunok parancsára a keleti gót seregek meghódoltatták a szvébeket, majd az Alföld északkeleti peremén élő gepidákat. Nem maradhattak ki a szarmaták sem. A Dunától keletre és északra eső területek a hun birodalom részévé váltak.
