Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
305 Pannóniában, csak a kereszténység tudja kiszorítani. Egyik központja Aquincum, innen terjed tovább. Kultuszcselekményük a szentélyükben zajlik, melyet barlangban vagy földbe- mélyített helyiségben rendeztek be (ld. Aquincum). Kultuszképük a leroskadó bikán álló, azt ledöfő istent ábrázolja. Két frígiai sapkás kísérő (Cautes, Cautopates) Luna és Sol mellképe, skorpió, kígyó, kutya látható még rajta. A katonaság a keleti kultuszok közül Mithrast részesítette előnyben, aki legyőzhetetlen napistenként a katonai eszményt testesített meg. Megyénk területén Budaörsről, Szentendréről és Nagykovácsiból ismerünk ilyen kultuszképet. Szentendrén a szír katonák és családtagjaik, valamint a velük jött kereskedők megfelelő alapot képeztek a vallás elterjedéséhez. Szentélyükhöz tartozott a dombormű.193 (16. kép) Nagykovácsiban egy barlangból került elő a kultuszkép. Egy kisebb Mithras közösség volt Budaörsön is, ahol a legio II. Adiutrix két testvér katonája (M. Aurelius Fron- tinianus és M. Aurelius Fronto) építette a szentélyt a mai Szőlőhegyen. A közösséghez tartozhatott M. Antonius Victorinus, aquincumi duumvir is, aki Aquincumban épített egy Mithras szentélyt. Itt Budaörsön Terra Maternek s Herculesnek állított oltárt.194 195 Mithras a napkultusszal is kapcsolatban állt, egyik jelzője „invicto Soli Mithrae”. A kultuszképen is gyakran ábrázolják Sol istent. Önállóan csak Sóinak szentelt kultuszhelyet ismerünk Zsám- békról. Oltár, fogadalmi tábla és domborműves Sol ábrázolás (sugárkoszorús férfi, földgömb, 2-2 kifelé forduló ló) ismert innen a 3. századból. A feliratokról az állító neve hiányzik, de két elég nagy villagazdaság is volt a közelükben, melyek keleti származású tulajdonos birtokában lehettek. Ők hozták létre a szentélyt a 3. század vége felé. Míg a Mithras vallás követői között igen magas rangú katonai és polgári vezetőket is találunk, addig a másik keleti, szíriai eredetű vallás, a Jupiter Dolichenus kultusz a szegényebbek, főleg közkatonák és más keleti eredetű emberek vallása volt. Kultuszképükön Dolichenus nem döfi le a bikát, csak áll a hátán, bár ez is a gonoszon való győzelmet jelképezi. Szentélyeiket a 3. században egyszerre, egy időpontban lerombolják. Szegényes kultusztárgyak, bronz háromszögek, kéz, ló stb. szobrok kerülnek elő belőlük. Pest megyében Százhalombattáról ismerünk egy neki állított oltárt, mely a legio II. Adiutrix égjük katonájához köthető. A keleti kultuszok közt kell megemlítenünk a fríg sapkás pásztorfiú, Attis tiszteletét is. (Bár keleti eredetű, hozzánk először a 2. században E-Itáliai közvetítéssel jut el.) A halál után megújuló életet szimbolizálja, frígiai sapkát, kettős tunicát, nadrágot hord, vállán köpeny. Lefelé fordított pásztorbotjára, a pedumra támaszkodik (ld. Szentendre, Zsámbék, Solymár). Százhalombattán egy ritka, szárnyas Attis szobor töredéke került elő. Általában a sírépítményeken, szarkofágokon, síroltárokon, stb. találkozunk vele. (17. kép) A keleti misztérium vallásokat, főleg a Mithras kultuszt a kereszténység szorítja ki Pannóniából. Bár még a 4. században is van rá adat, hogy a bezárt kultuszhelyeket (ld. Constantinus rendeletét 329-ben a pogány szentélyek bezárásáról), továbbra is szent célra használták fel (pl. fertőrákosi Mithraeum, aquincumi forrásszentély a római fürdőnél stb.), Silvanus feliratú gyűrűk, Hercules és Jupiter ábrázolása ládikavereteken stb. még a 4. századig előfordulnak. A dunai tartományok vezetőrétege sokáig őrizte pogányságát, a mártírok között vezető tisztségviselőket vagy katonákat kezdetben nem találunk. A katonaság csak Nagy Constantinus alatt lesz hivatalosan keresztény. A kereszténység Pannóniában elég későn tűnik fel. Bár a mártíraktákból tudjuk, hogy már a 3. század második felétől megvolt (főleg Dél-Pan- nóniában), a tartomány északi részén csak a 320-s évektől, miután államvallás lett, mutathatók ki tárgyi emlékei. Mivel a felirat egyre kevesebb, nehéz elkülöníteni a keresztényeket. Szentendréről már a 3. századból ismerünk korai keresztényekre jellemző neveket viselő embereket196 (ld. M.Aurelius Domitianus veterán testvérei, Laurentius és Gregorius). Egyelőre ez még nem elég bizonyíték egy korai keresztény közösség meglétére. A vallási központ a tartományszékhelyeken, Savariában (Szombathely) és Sopianaeban (Pécs) volt. A széles néptömegek fokozatosan a kereszténység híveivé váltak. Ez a vallás nemcsak, hogy az egész Birodalomban elterjedt, hanem egyidejűleg a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket is meg tudta győzni. 193 TETTAMANTI 1980, 179—186. 194 SOPRONI 1994, 312—321. 195 SOPRONI 1987, 68. A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN
