Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 299 században már nemigen készült. A nagyobb, főleg katonaság melletti temetőkre jellemzők a kőből épített, belül vakolt, kőlapokkal vagy szarkofágfedéllel fedett sírkamrák, pl. Százhalombatta, Visegrád. A kereszténység terjedésével a nagyobb temetőkben sírkápolnák épülnek. Szentendréről ismerünk egy négyzet alakú, kéthelyiséges sír kamrát, melynek kisebb helyisége alá temetkeztek. (A kápolna ókeresztény jellege nem bizonyított.) A kápolna körül szegényes mellékletü, elég késői sírok voltak („cella memoriae”). A 4. századi síroknál a mellékletek árulnak el legtöbbet az elhunytról. A halott nemére, gazdasági helyzetére, etnikumára jellemző tárgyakat tesznek a sírba. Elsősorban a viselet részeként használt ékszereket, illetve az étel-ital adáshoz szükséges kerámiát találjuk a késő római sírokban. Egyéb melléklet, pl. ládika, érem, tükör stb. ritkább. Főleg a gyereksírokba kerülnek különös tárgyak, pl. csipesz, csörgő stb. Pannóniában a halottak mellé tett leletanyag elég egységes. (11-12. kép) A halott lábához (néha fejéhez) ételt, italt helyeztek, kerámia vagy üveg edényekben. Ez férfi és női sírokban egyaránt megtalálható. A kerámia főleg korsó és bögre, korsó és tál, ritkábban tál és bögre. Ha csak egy edény van a sírban az többnyire korsó, a gazdagabbak viszont 3-4 edényt is tehetnek a sírba. Jellemző 4. századi készítmények a lóherelevél kiön- tős szürke korsók, zöldmázas és simított korsó, egyfülű bögrék, behúzott vagy lapos talppal, és lapos tálak behúzott peremmel, illetve mázas, vízszintes peremű tálak. A 3-4. század eleji sírokban még festett edényeket is találunk. Az egyedi darabok százalékaránya igen nagy és a század vége felé egyre nő, ami sok kis helyi műhely működésére utal. Gyakori a kerámia korsó mellett az üvegpohár, illetve az üvegkorsó és pohár együtt. Félgömb alakú vagy nyújtottabb, kúpos végű, kezdetben fehér, később rosszabb minőségű mohazöld üvegpoharakat használtak. A korsók változatos formájúak. Az illatszeres edények, balsamáriumok, stb. sírmellékletként ritkák (ld. Budaörs, Szentendre, Pomáz, Százhalombatta). Érdekes módon Pátyon főleg a páros sírokban és gazdag éremmellékletes sírokban volt üveg. Budaörsön már gyakoribb ez a melléklet a földsírokban is. A pannóniai késő római temetők legjellemzőbb melléklete a viselethez tartozó ékszerféle. A nőknél fülbevaló, nyaklánc, karkötő együttes, a férfiaknál fibula és az övhöz tartozó csat, illetve szíjvég. Az ékszerek nagy része bronzból készült, pl. Szentendrén csak egy sírban volt arany fülbevaló, illetve aranyozott bronz karperec. Ezüstből is csak egyetlen gyűrű és hajtű készült. Pátyon nem volt arany ékszer, ezüst karperec is csak három sírban. A nők a jobb kezükön egyetlen díszes, többnyire kígyófejes karperecét hordtak. Bal kezükön több, sodrott vagy lemezes bronzkarperec, csontkarperec, néha vas, illetve egy szentendrei gyereksírban gagát karperec található. Gyűrűt nemcsak nő viselhetett. Férfi sírokban pecsétgyűrű szokott lenni, pl. Szentendrén ezüstgyűrű, görög felirattal. Gyereksírba is tehetik, pl. Érd. Nagyon változatos színű és alakú gyöngyöket helyeztek a női és gyerek sírokba (üvegpaszta, karneol, bronz). Ezeket a nyakláncokat bronz kapcsokkal fogták össze. Dupla gyöngysora van pl. a pátyi 23. sír halottjának: középen egy gömbölyű hegyikristály majd hengeres ko- rallok, lencse alakú kék és hengeres zöld üveggyöngyök, valamint barna borostyánhoz hasonló gyöngyök. Budaörsön egy sírban arany amfora alakú gyöngyök voltak, hengeres zöld üvegpaszta gyöngyökkel váltakozva. A római nők hajukba díszes hajtűket, a század vége felé csontfésűket tűztek. Szentendrén az egyik hajtű ezüst, poliéder végződésű fejjel. Budaörsön két sírban is volt bronz hajtű, kettő másikban pedig csontfésű. A többség általában csonthajtűket használt (pl. Solymár, Szentendre, Budaörs stb.). Csontból gyakran utánozták a drágább ékszereket. A csontfésű megyénkben főleg a szentendrei temetőre jellemző. Itt csak kétoldalas sűrű fésűk voltak pontkörös díszítéssel. Százhalombattán volt még egy félkörös fejű fésű az egyik sírban. Viseg- rádon a kétoldalas és a púposhátú fésű egyaránt megtalálható. Ezek már a 4-5. század fordulójára keltezhető sírokra jellemzőek. Szentendrén, Pátyon, Budaörsön találunk egy két női sír lábánál cipőszegeket, illetve kis cipőcsatokat. Ezek a nők bőrcipőt viselhettek. A fibula ellentétben a kora római sírokkal, a késő római temetőkben szinte csak kizárólag férfi sírokban fordul elő, illetve néha gyerekeknél. (Más a római nők ruhája, mint a bennszülötteké, nincs szükségük fibulára.) Legjellemzőbb az ún. hagymafejes fibula, mely méltóságjelvény volt. Tulajdonosa gazdagabb ember, aki valamilyen hivatalos funkciót - nemcsak katonait - töltött be. A négy nagy temetőn kívül kisebbekben is gyakori megyénkben (pl. Budakalász, Perbál, Pilisszántó, Pilisborosjenő, Pomáz, Solymár, Üröm).
