Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
282 OTTOMANYI KATALIN A nyugatról jövő import is beindul a Duna vízi útján a Flavius korban. Homokbeszórá- sos edények, főleg horpasztott falu bögrék kerülnek elő a Kr. u. 1-2. századi lelőhelyekről (Páty, Pomáz, Százhalombatta). Aquincumban gyártott utánzataik vannak pl. Pátyon és Pilisszántón. Későbbiek a fémes fényű, ún. raetiai edények (2. század közepétől-3. század elejéig), pl. Bia, Budaörs, Solymár, Szentendre, Százhalombatta. A Pátyról és Herceghalomról előkerült utánzataik Aquincumban készültek a 3. században. Ugyancsak nyugati import a trieri, fémmázas, fehér barbotinos, feliratos boroskészlet, mely a szentendrei villából került elő. A réteg és az analógiák alapján a boroskészlet Kr. u. 275-280 körül kerülhetett a villa tulajdonosához, és még jó állapotban Kr. u. 290 körül ásták el.145 Kisebb töredékek máshol is vannak (pl. Páty). Ezeknek az importáruknak az utánzása már korán, a Kr. u. 1. század végén-2. század elején elkezdődött Aquincumban. Az ekkor még idegen (főleg itáliai, majd nyugati) eredetű katonaság igényelte mind az importárukat, mind azok helyi tömeggyártását. így a legelső fazekasműhelyek is a katonasághoz kötődnek. Bennszülött származású fazekasokat telepítenek ide, akik a megrendelők új igényei mellett a régi fazekas tradíciókat is megőrzik (pl. sávos festés, pecsételés, besimítás). A 2. században már idegen származású mesterek is megjelennek. A polgárvárosi műhelyek is működnek már a 2. század elején. E korai műhelyek nagy része nem éli túl a markomann háborúkat és a 3. században újak alakulnak.146 Az iparosnegyedek, fazekasműhelyek többnyire a városfalakon kívül jönnek létre. Néha a városfalon belül is találhatók (pl. macellum mellett). Aquincumban a legnagyobb díszkerámiát utánzó műhelye Pacatusnak volt, ki a 2. század második felében dolgozott Aquincumban, a gázgyári fazekastelepen. A terra sigilláták közül Pannóniában leggyakrabban a Drag. 37-es formájú, félgömb alakú tálakat utánozták tűzdeléssel, vagy bepecsételt mintával. Ilyen formájú, késői 3. századi pecsételt fenyőmintás edényeket ismerünk pl. Pátyról, Aquincumból, Százhalombattáról. Ez a kedvenc formája az ún. pecsételt szürke árunak is. Bennszülött fazekasok készítették. (A pecsételés módja kelta, mely hellenisztikus eredetre vezethető vissza.) Nyugati, főleg galliai és germániai sigilláták formáját és mintakincsét utánozták. Egyik gyártási központjuk Aquincumban volt, áruik az egész civitas Eraviscorum területén elterjedtek. A civitas déli részén, Gorsiumban is volt egy műhely. Itt működött Resatus mester a Kr. u. 1. század végén-2. elején. Elképzelhető, hogy ő maga nem is költözött át Aquincumba a 2. század első felében, csak egy filiálét hozott létre, melyet Scorilo Ressati libertus és Victor Ressati 1..., irányított.147 Pest megyében igen sok edénytöredék köthető Resatushoz. Dunabogdányban, Pátyon és Százhalombattán névbélyeges töredék is előkerült. Több száz bepecsételt kerámia van a budaörsi vicusban is. Helyi mesterek gyártották a festett díszkerámiát is. Ezek már nem sigillátákat utánoznak, hanem új római formákon tűnnek fel. Főleg egy vagy kétfülű korsókon, kancsókon. Szinte valamennyi római telepen megtalálható. A festett sávos díszítés kelta előzményekre vezethető vissza. Mellette tűzdeléssel, később bekarcolt hullámvonallal díszítik az edényt. Egy külön csoportot alkotnak a mintás és figurális díszítésű festett edények ugyancsak késő kelta előzményekkel. Aquincumban s környékén a Kr. u. 1-2. század fordulóján gyártották. Pest megyében Aquincumon kívül Solymárról, Pátyról, Budaörsről és Szentendréről ismerünk ilyen edényeket. Analógiáik Fejér megyéből (Gorsium, Lovasberény, Nagyvenyim) és Tokodról, illetve a szarmata Barbaricumból ismertek.148 A valóban késő kelta áru, tehát a grafitos anyagú edények, fehér bevonatos alapon sávos festésű edények, a besimított díszű nagy fazekak és tálak kb. a Kr. u. 1. század végéig találhatók meg. Viszonylag kevés továbbélő telepen mutatható ki, pl. Budaörs, Érd, Csobánka, Páty, Pilisszántó, Pilisvörösvár, Pomáz, Szentendre, Solymár, Tárnok. A 2. század elejétől, már római környezetben (táborok vagy városok mellett) működő bennszülött mesterek gyártják tovább a sávos festett s simított kerámiát. A 2. század végén-3. század elején kezdődő uniformizálódás nem kedvez a helyi iparnak. A 4. század második felében kerülnek előtérbe újra a kis helyi műhelyek és tűnnek fel ismét a kelta formák és technikák, pl. „S” profilú tálak, simított, de gyakrabban szemcsés kivitelben, pl. Leányfalu, Pilismarót, Tokod. 146 R TOPÁL 1984, 218-224. Felirata: Non amat me Cu(pid)us. 146 PÓCZY 1956, 93-138.; PÓCZY-ZSIDI 1992, 7-35. 147 CIL III. 3450.; MARÓTI1991, 365-427. 148 MARÓTI 1980, 79-94.; OTTOMÁNYI 2005b, 53-139.
