Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN 255 anyag kevés helyen található. (Pomáz, Szentendre, Tahitótfalu stb.) Ekkor még a bennszülöttek megelégedtek saját termékeikkel, nem igényelték a római árut. Kivételt képeznek azok a gazdagabb kelta telepek, ahol már a foglalás előtt is kereskedelmi kapcsolatban álltak a rómaiakkal. Ilyen pl. a budaörsi telep, ahol két földbemélyített házból Augustus kori terra si-gillata edény töredék került elő. A telep egy másik gödörházából Augustus érem is ismert.34 Pátyon pedig 6 db köztársaságkori ezüst érem, több Augustus kori s római foglalás előtti érem került elő szórványként. A római kereskedelembe a tovább élő bennszülött telepek általában az l'.sz. utolsó harmadában/végén kezdenek bekapcsolódni. E valóban kelta alaplakosságú telepek kis részénél az élet a 2. század elején megszakad (pl. Zsámbék stb.). Ok költözhettek a városok és katonai táborok mellé. A többség viszont továbbél a markomann háborúkig. A telepek egy kisebb csoportjánál nem mutatható ki valódi LT D előzmény, de a leletanyag ugyanaz a jellegzetesen kevert kelta-római kerámia (behúzott peremű, illetve „S”- profilú tálak, bepecsételt és besimított edények, festett korsók, hombárok, kézzel formált kerámia stb.), valamint ékszerek (szárnyas fibula, egygombos, erősprofilú fibula). így itt is kelta alaplakosságról beszélhetünk. E telepek élete a római áruk alapján a 2. század elején kezdődött. Ok lehetnek az eredeti lakóhelyükről kiszorult, új helyre telepített emberek, a vi- cusok lakói. Ilyen volt pl. Budakeszin, Diósdon, Pilisszántón, Pilisszentlászlón, Zsámbékon. Az importáruk arra utalnak, hogy a 2. század első harmadától a bennszülött tulajdonos bekapcsolódott a római kereskedelembe. Valószínűleg városi tisztséget is betölthetett. Megkezdődött tehát az arisztokrácia romanizálódása, pl. Herceghalmon (Bia 1/39. lh.) egy földbemélyített gödörházban, melynek formája, padkás kiképzése, falba vájt kemencéje, stb. egyaránt kelta lakosságra utal, a jellegzetesen kelta szürke „S”-profilú tálakon bekarcolt kelta neveket is találunk (Coimo, Vidnorix). Ugyanakkor néhány Resatushoz köthető bepecsételt edény, terra sigillata, Aquincumban gyártott üvegutánzatú pohár és homokbeszórásos edény töredéke jelzi, hogy bennszülött tulajdonosa élénk kereskedelmi kapcsolatban állhatott Aquincuminál, már a 2. század első felében. Ez a telep a markomann háborúk során elpusztult, és a század végén itt épülő villának már nem biztos, hogy helyi tulajdonosa volt. Mint herceghalmi példánk is mutatja, a római gazdálkodáshoz kapcsolható, kőépítkezéses villagazdaságok egy része is kelta alaplakosságra vezethető vissza, a villák kb 1/3-a ilyen. A római kőépítészet és gazdálkodásmód átvétele legkésőbb a 2. század végén, utolsó harmadában következett be Aquincum környékén. Bár néhány korábbi villa is van, de itt ásatások nélkül nehéz megállapítani, hogy a korai leletanyag még a bennszülött telephez vagy már a római villához köthető (pl. Piliscsaba, Tök, Sóskút, Tárnok). Csak Pomázon és Solymáron, újabban pedig Pátyon, Érden és Budaörsön folytak ásatások olyan korai villákban, vagy vicusokban, ahol biztosan van 2. század első feléhez köthető a kőépítkezés (MRT 5/2, 9/16, 13/9, 23/13. és 25/4. lh.). Mivel a villagazdaságok főleg a 2. század végétől jellemzőek megyénk területén, így nem a korai településeknél tárgyaljuk őket. Van még számos olyan telep is, melyet a felszíni leletek alapján a 2-3. századnál pontosabban nem tudunk keltezni. Mivel a 2. századi indulásuk bizonytalan, de a markomann háborúkat biztosan túlélték, így ezeket is a későbbi telepekhez soroltuk be. A kora császárkorban a mezőgazdasági termelés alapját főleg a kisparaszti gazdaságok adták. E gazdaságok Aquincum környékén még a közép és késő császárkorban is jelentős szerepet játszottak. Számszerint kb. ugyanannyi volt belőlük, mint a villákból, területileg a nagyobb villagazdaságok között foglaltak helyet. Valamennyi telep vízparton, patakok völgyében, lejtős domboldalon helyezkedik el. Ugyanazokon a mezőgazdaságilag termékeny részeken és útvonalak mellett, mint a későbbi 2-3. századi falvak, csak sokkal ritkábban. A korai településszerkezet lazább, mint a késői. A kelta és kora római telepek többnyire egymás mellett találhatók, megyénkben nem mutatható ki, hogy a víztől vagy utaktól távolabbi, másodlagos helyekre szorult volna vissza az őslakosság. Sőt, a korai telepek többsége folytatja az őslakosság falvait. 34 GABLER 2005, 140-145.
