Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
252 OTTOMANYI KATALIN Ez a kelta névadás fokozatosan változott meg. A korai, I. század második felére-végére tehető, egy nevet feltüntető sírköveket a 2. század első felében felváltották a római mintára készült, már három névvel, de még bennszülött cognomennel szereplő katonák sírkövei (középső nevüket, a „gentiliciumot”, a polgárjogot adományozó császártól kapták). A feleségek névadása tükrözi legtovább a helyi származást, még a 3. század elejéről is ismerünk ilyen köveket, pl. Százhalombattáról Aelia Annamata, illetve Aelia Turuna sírkövei.18 A római nevek közül először a legegyszerűbb sorszámot jelölő, pl. Tertius, Quintus, illetve a hangzásra hasonlító, pl. Ursus, Firmus neveket veszik föl. Aquincumtól délre gyakoribbak a „beszélő nevek”, melyeknek már a jelentése is fontos volt, pl. Florus (virágzó, fényes), Respectus (tekintélyes) stb. Ez utóbbi névhasználat már erőteljesebb romanizációra utal.19 A sírkövek másik jelentősége a bennszülött viselet ábrázolásában van. (1-2. kép) Ugyanis míg a férfiak, a katonaság hatására, gyorsan áttérnek a római öltözetre (tóga, irattekercs a kézben), addig a nőket még néha a 3. század közepén is, de a 2. század utolsó harmadáig mindenképpen helyi viseletben ábrázolják. A kelta nők bokáig érő, finomabb szövésű alsó ruha felett durvább posztóból készült rövidebb köpenyt hordtak. Övükbe keskeny vagy széles, lent lekerekített kötényt erősítettek. Hátukra vetett kendőjüket, illetve a fejükről leomló fátylat a két könyökükön vetették át. Fejükön itt EK-Pannóniában leginkább tur- bánfátyolt viseltek. A korai sírkövekre (1. század vége-2. század első harmada) nagy, sokszor többrétegű turbán a jellemző, amely Aquincum környékén szinte kalapszerű. A viselet része még a nyakon a torques, a derékon megkötött széles öv, vastag gerezdes karperec és két keskeny tűtartójú, „norpannon” szárnyas fibula a vállon. Ez utóbbival tűzték meg felső ruhájukat.20 A 2. század első felében feltűnő és egy évszázadig használatos késői viseletben laposabb turbán a jellemző, fátyollal, Aquincumban és az északi területen ez lehet fátyol nélküli is. A vállon két széles tűtartójú szárnyas fibulát, vagy a mellen egy csokorfibulát viseltek. (Aquincumtól északra a rozettás áttörésű szárnyas fibula viselése volt a gyakori, illetve az is előfordult, hogy egyáltalán nem viseltek fibulát). Jellemző még a medaillonos nyaklánc és a mell alatt megkötött zsinóröv. A nyakon hordhattak még lunulát, illetve a két fibulát bronzlánc köthette össze. (Ld. Szentendre, Dunabogdány, Érd, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Pilis-vörösvár stb.) A sírköveken a kelta neveket és viseletét a 2. század második felében kezdik el felváltani a római ruhás nők (tunica, palla, fejükön fátyol).21 A római kort megért telepeik közül megyénk területén nyíltszíni falvakat, illetve tanyaszerű kis telepeket ismerünk. A Gellért-hegyen lévő magaslati erődített telepet - amely az eraviscusok törzsi központja, oppiduma volt, s virágkorát a Kr. e. 1. században élte - lakossága még a római foglalás előtt elhagyta. Csak a hegy lábánál kiépült telepek élték meg a foglalást.22 Százhalombattán pedig egy korábbi bronzkori magaslati telepet használtak a kelták újból. Lakóit később az ala tábor mellé telepítették át. Nyíltszíni telepeik kisebb, pár házból álló telepek, illetve nagyobb falvak voltak. Ilyen utóbbit ismerünk pl. Szentendréről, ahol hosszan kíséri a Dunapartot. Az eraviscus telepek nagy része tovább élt a római kor első két évszázadában is. A Duna mentén lévőket a Kr. u. 1. század végén számolták fel, a többit a markomann háborúk pusztították el. (Részletesebben ld. a Települési viszonyok c. fejezetben.) Az eraviscusok régészeti anyagának jellegzetes részét alkotják az éremleletek. Ők voltak az első nép, amely római dénárokat utánozva, római pénzláb alapján verte ezüst pénzeit. A verdehely a tabáni telep lehetett, mivel az érmek Aquincum környékén sűrűsödnek. Bián és Lágymányoson egész éremkincs volt, a többi helyen csak néhány szórvány pénz (pl. Százhalombatta, Érd, Békásmegyer).23 Legutóbb a pátyi telepről került elő egy kelta quinár.24 Személynevek és RAVIS népnév szerepel rajtuk. Veretőik törzsfők vagy kereskedők 18 KOVÁCS 1995, 249-264., 1. és 5. számú sírkő 19 MÓCSY 1959, 59. 20 FITZ 1957, 133-154. 21 RIU 3. 902, 906, 916, 883. 22 BÓNIS 1969, 232. 23 TORBÁGYI 1984, 161-196.; Abb. 10. 24 Páty 13/9.lh. szórv. kora: Kr. e. 31.
