Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

Ottományi Katalin

A RÓMAI KOR EMLÉKEI PEST MEGYÉBEN (ŐSLAKOSSÁG, TELEPÜLÉSSZERKEZET, TEMETKEZÉS, VALLÁS, BETELEPÍTETT BARBÁROK)1

Pest megye római kori történetében két tényező játszott fontos szerepet. Az első az, hogy limes menti terület volt, keleti és északi oldalán a Duna határolja. A másik pedig Aquincumnak, a provincia székhelyének közelsége. Mindkét tényező nagymértékben befolyásolta a terület társadalmi és gazdasági életét.

A Duna mint fő közlekedési út egyrészt a kereskedelmet lendítette fel, másrészt viszont mint limes, állandó megszálló hadsereget jelentett négy évszázadon keresztül. Ebbe a hadseregbe sorozták be a helyi bennszülötteket, akik 25 évi szolgálat után római polgárként tértek haza. Közben megtanulták a latin nyelvet, átvették a római viseletét, temetkezési szokásokat, és nem utolsó sorban az elbocsátáskor kapott végkielégítéssel ők lettek az első római módon gazdálkodó villatulajdonosok. E katonák képezik azt a felvevő piacot, mely az egész határterület gazdasági életét fellendíti, s ugyanakkor uniformizálja. Az ő pénzük tartja fenn a kisparaszti gazdaságokat akkor is, amikor ezek már a provincia belsejében régen beleolvadtak a nagybirtokokba.

Aquincumnak mint Pannonia Inferior helytartói székhelyének központi szerepe a Dunakanyarban tagadhatatlan. A szárazföldi és a vízi kereskedelem csomópontjaként megyénk többi részét is bekapcsolta a távolsági kereskedelembe. Ellátta műhelyeiből szinte minden termékkel (kerámia, üveg, fém, sírkövek stb.). A városi tisztségviselők pedig benépesítették villáikkal a környező dombvidéket.

Bár mind a limes, mind Aquincum közelsége elősegítette a terület gyors romanizálását, mégis a Dunakanyar egyike Pannonia azon területeinek, ahol a helyi bennszülött népesség, főleg a névanyaga alapján, egy tömbben megfogható. A feliratok tanúsága szerint, a felső Száva-völgyön és ENy-Pannónián kívül csak itt, EK-Pannóniában találunk zárt csoportban bennszülött kelta nyelvet beszélő lakosságot.2

I. Őslakosság

A rómaiak különböző kelta és illír törzseket találtak a későbbi Pannonia provincia területén. E bennszülött törzsek neveit és provincián belüli elhelyezkedésüket id. Plinius (Nat. Hist.

III. 148.) és Ptolemaios (Geogr. II. 14,2., 15,2.) munkái őrizték meg számunkra.

Pest megye területén a kelta eraviscusok éltek. Nevüket a történeti forrásokon kívül érmeik RAVIS feliratából, illetve a már hódítás utáni feliratokról ismerjük. E feliratokon vagy a népnév, pl. decurio Eraviscus, natione Eraviscus, magister structorum Aravisco (RIU 1347),3 vagy a civitas Eraviscorum rövidítése (c. Er., c. E.) szerepel.4

1 Kézirat lezárva 1996-ban. 1997-2006 között csak az általam végzett új feltárások (Budakalász, Budaörs, Érd, Páty) eredményei kerültek bele a feldolgozásba, a hozzájuk kapcsolódó szakirodalommal együtt.

2 MÓCSY 1975, 63.

3 MÓCSY 1970, 59.; ALFÖLDI 1939, 113.; MRT 7. Diósd 7/7.Ш.;

4 CIL III. 10418., 10481., 10408.; MÓCSY 1951, 107.; VÁGÓ 1971, 127. 460. sz.; ALFÖLDI 1939, 102. kép.