Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 235 számításba, mivel akkor pusztulhatott el a nagytétényi tábor, de a legvalószínűbbnek II. Constantius uralkodásának ideje látszik. További építkezések történtek a kaputornyok környékén, ahol az eddigi kutatási eredmények szerint a porta praetoria, illetve a porta decumana egy-egy kaputornyához négyzetes alaprajzú, 40 cm szélességű épületeket építettek hozzá. Bizonyosan II. Constantius idejére keltezhetők az elsőként megismert lelőhelyéről verőcei típusúnak (PAULOVICS 1934 nyomán) elnevezett sajátos alaprajzú hídfőállások, amelyek Valeria provincia egész területén megfigyelhetők voltak, de különösen a Dunakanyar területén sűrűsödtek. Ezek az alföldi Barbaricumban állomásozó római katonaság (Contra Constantiam) utánpótlását voltak hívatottak biztosítani. A hídfőállások a Duna mindkét partján, sőt még a Szentendrei-szigeten is megfigyelhetők voltak. Alaprajzilag mindegyikükben közös volt, hogy a Duna felé nyitottak voltak, három oldalról falakkal körülvett, a sarkokon, illetve középen tornyokkal ellátott négyszögek voltak. A középső nagy tornyokat több esetben is pillérek támasztották alá belülről. Verőcemaroson a torony belsejében kutat tártak fel, a falakat több esetben cölöpökre alapozták a víz közelsége miatt. A falakra jellemző volt a rendkívüli, sokszor 3 m-t is meghaladó falvastagság, valamint a vegyes, téglával kevert falazási mód. A központi tornyok mérete általában 20x20 m körül ingadozott. Ilyen hídfőállásokat ismerünk a bal parton Szobról, Verőcéről, Dunakesziről.140 A jobb parton Nagy Lajos tárt fel egy ilyen part menti létesítményt Szentendre-Dera pataknál.141 A Szentendrei-szigeten eddig Tahitótfalu-Balhavárnál, valamint Szigetmonostor-Horánynál figyeltünk meg hídfőállásokat.142 Utóbbi pl. bizonyosan a dunakeszi hídfőállás párja volt a fekvése alapján. További közös adat a hídfőállások esetében, amely egységes időpontban való építésüket bizonyítja, hogy ugyanazok a téglabélyeg típusok fordulnak bennük elő (kivétel, a tahitótfalui), mint a már említett felsőgödi tábor esetében (OFARN kezdetű, de eltérő foly- tatású bélyegtípusok, amelyek feloldása még vitatott).143 Iulianus uralma után a pannóniai Valentinianus szerezte meg a császári trónt, de azt megosztotta fivérével, Valensszel. Pannonia és a nyugat uralma jutott Valentinianusnak. Az uralomváltást követően a birodalom több provinciájában, így Pannóniában is tudomásunk van barbár betörésekről,, de ezeket viszonylag gyorsan sikerült leszerelni, sőt Valentinianus uralma végéig nem is kellett Pannóniába látogatnia. A 374-ben kitörő súlyos háborút is el lehetett volna kerülni, ha Valeria katonai parancsnoka meg nem ölette volna a tárgyalásra hívott kvád királyt, Gabiniust, amint azt a kortárs Ammianus Marcellinus történeti könyveiben olvashatjuk. A gyilkosság a kvádok és szarmaták egységes támadását váltotta ki, amelynek során a két pannóniai légiót is legyőzték, emiatt a császárnak és teljes udvartartásának 375 tavaszán Pannóniába kellett költöznie. A két irányból megindított hadsereg nagyobb része Aquincum közelében hajóhídon kelt a Barbaricumba, és gyors hadjárat révén sikerült békekötésre késztetni az ellenfelet. A béketárgyalások során azonban a császár még ugyanezen évben agyvérzés következtében Brigetioban elhunyt. Nyugat új urának Gra- tianusnak, és a keleten uralkodó Valensnek új, a birodalom számára már megoldhatatlan problémával kellett szembenéznie. 376-ban az addig nagy területet birtokló gót törzseket pánikszerű menekülésre kényszerítette a hunok európai megjelenése. A gótok egyik ellenálló törzsét leverték, míg a másik törzs teljes népessége az al-dunai provinciákba kért és nyert bebocsátatást Fritigern vezetésével. Először történt meg, hogy egy teljes, gyakorlatilag független nép telepedhetett le a római birodalom több provinciájában. Az egymás mellett élés sikertelen volt, ezért háborúság tört ki, amelynek során a 378-as hadrianopolisi csatában a gótok teljes sikert értek el, és maga Valens is elesett. Pannonia élete addig viszonylag békés volt, de 379-80-ban azonban egy újabb népcsoport betörései okoztak gondot, amelyet csak az Alatheus és Saphrac vezetésével betörő kevert gót-alán-hun népcsoport Pannóniába történő befogadása tudott megoldani. Erre az időpontra keltezhető az alföldi hosszanti sáncok, valamint a felsőgödi tábor feladása is. A korábban is egyre jobban elbarbárosodó határ menti katonaság egyes alakulatait ezek a szövet- ségesnek-foederatinak nevezett barbár csoportok váltották fel. 140 SOPRONI 1978, 77-79.; MRT 9. 78, 239-241, 20/3 lh, 328-29, 26/28 lh. 141 MRT 7. 288, 28/36 Lh. A szentendrei múzeum régészei 1995-ben kezdték meg a létesítmény újbóli feltárását. 142 SOPRONI 1978, 74-76. 143 Összefoglalólag: SOPRONI 1978, 121-122, 185-187.
