Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)

RÓMAI KOR - LIMES- ÉS HELYŐRSÉGTÖRTÉNET PEST MEGYÉBEN 231 nevezték őket (határ-, illetve partmentiek). A mozgó hadsereg comitatenses (követők) néven állandósult, a korábbi testőrcsapatokat megerősítették, és még inkább elit-egységekként használták őket (protectores néven). Diocletianus közigazgatási és katonai reformját teljes mértékben csak Constantinus császár fejezte be a 4. sz. első felében. Pannonia közigazgatási reformján kívül a tartomány katonai határainak a rendezése volt a császár, valamint a területileg „illetékes” Galerius caesar legfontosabb feladata. Uralkodása első felében, különösen a 90-es évek elején több éven keresztül folytatott háborúkat főként a szarmatákkal, sőt a háborút a súlyosságára való tekintettel maga Dioc­letianus irányította, aki ekkor éveken keresztül a tartományban tartózkodott. A harcok a tartomány szerémségi szakaszát érinthették, az önállósodott tartomány két új légiót is kapott, sőt ezen a szakaszon két új tábort is építettek a Barbaricumban,112 de a harcok a Dunántúl területét is érinthették, mivel két rendeletét is Lugioban (Dunaszekcső) adta ki 293-ban. A határzónában folytatott katonai építkezéseiről meglehetősen keveset tudtunk, csak nemrégiben sikerült elkülöníteni egy sajátos formájú (rombusz alakú, -árokkal) őr­torony típust, amely a tetrarchia korára keltezhető,113 illetve erre a korra keltezték a Dunakanyarban megépített új auxiliáris tábort Pilismarót térségében (Castra ad Herculem).114 A megyére eső területen, de még a provinciában sem sikerült eddig a tetrarchia korára keltezhető építéseket elkülöníteni. Cirpi területén máig nem sikerült sem a korszakra kel­tezhető feliratot, sem építkezést megfigyelni. A késő római korban a. Notitia Dignitatum (a ránk maradt késő római méltóságjegyzék) szerint az equites Dalmatae (dalmata lovasok), auxilia Fortensia (segédcsapat), illetve a legio II adiutrix egy különítménye állomásozott itt. Más a helyzet Ulcisia Castra területén, ahol ismerünk egy Iuppiternek és Iunonak ál­lított oltárkövet 297-ből (RIU 876). Bár már korábban is feltételezték, hogy a császár uralkodása alatt a tábort kijavították, de az átépítés régészeti emlékeit mindezidáig nem sikerült elkülöníteni.115 Az átépítést minden bizonnyal az új itt állomásozó alakulat, az equi­tes Dalmatae végezte (dalmata lovasok). A tábor egyik oldaltornyának feltárása során a legkésőbbi, kiugró toronyfala alatt sikerült megfigyelni egy erősen visszabontott, ívesen ha­ladó falszakaszt és a hozzátartozó padlószintet, (amelyre a későbbi falakat építették), amely a korábbi, valószínűleg Caracalla kori falakra épült.116 A falszakasz minden bizonnyal a tetrarchia kori félköríves oldaltoronyhoz tartozhatott, belső átmérője 10 m körül lehetett, eredeti falszélessége ismeretlen. Hasonló félköríves oldaltornyokat ismerünk a már említett pilismaróti táborból, valamint Lugio (Dunaszekcső) táborából,117 ahol a császár személyesen is járt.118 Matricában az equites promoti (előretolt lovasok) állomásozott a késő római korban, de a tetrarchia kori esetleges építéseikről nincs tudomásunk. A vicus területén, a via de­cumana meghosszabbítás mentén található, 1995-ben feltárt több helyiséges, kőalapozású vályogfalú, stukkóval és falfreskókkal díszített épület a tetrarchia korára keltezhető egy érem alapján (1/13 épület). A barbaricumi Mikebuda területén került elő egy másodlagosan, még a rómaiak által átfaragott felirat, amelyet maga Diocletianus emeltetett a szarmaták feletti győzelmének emlékére, és egy aquincumi templom homlokzatán állhatott.119 A Diocletianus által kialakított új uralkodási rendszer nem bizonyult tartósnak, mivel a lemondása utáni (305) időszakban rögtön összeomlott, és egy újabb hosszabb pol­gárháborús időszak következett be. Rendszerének hibáit már jelezték az uralkodása utolsó éveiben kitört és hivatalosan irányított keresztényüldözés, amely az addigiak közül a leg­nagyobb volt. Minden keresztény számára kötelezővé tették Jézus megtagadását, aki el­lenállt, azt kivégezhették. Pannóniában is (főként a Drávától délre) üldözték a 112 SOPRONI 1978, 128-131.; TÓTH 1980, 131-137.; BERTÓK 1995, 219-226. 113 VISY 1980, 166-175. 114 SOPRONI 1978, 46-48. 116 SOPRONI 1987, 27. 116 NAGY 1942, 263-267, 2-3. kép. 117 Az egyik torony, illetve egyes falszakaszok a felszín felett ma is láthatók a tábor északi oldalánál. 118 Az innen ismert oldaltornyokat későbbre szokás keltezni: SOPRONI 1978, 48.; VISY 1989, 69. 119 CIL III 10605.; EGGER 1943, 21-28.; ALFÖLDI 1941, 37-38.; FITZ 1992, 201.; AÉp 1993, 1314

Next

/
Thumbnails
Contents