Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
228 KOVÁCS PÉTER voltak a római fürdőkre oly jellemző hideg-, langyos- és melegvizes helyiségek.96 A 2. sz. végén épített, és a 4. sz. közepéig használt épületkomplexum lehetséges, hogy az átutazók elszállásolására alkalmas fogadó (mansio) volt, amely minden római vicusban megtalálható volt. A későbbi idők folyamán újabb feltárásokat végzett a lelőhelyen B. Thomas E. és Ot- tományi K., akik újabb tucatnyi kőalapozású épület helyét rögzítették a tábortól északra, illetve nyugatra.97 Az 1995. évi feltárás során, két több száz méter hosszú árok segítségével, amelyek gyakorlatilag körbeölelték a tábort, megismerhettük a település teljes szerkezetét. A 8-900x400 m kiterjedésű vicus két részre oszlott: az elsőbe tartoztak a tábortól északra és délre, de annak közelében elhelyezkedő épületek, amelyek az É-D-i irányú limes-út mentén sűrűsödtek, ahhoz voltak tájolva. A limes-útból leágazó mellékútvonalak vezettek el az épületekhez. A főútvonal mentén sorakoztak fel a leggazdagabbak díszes kőházai, és a szentélyek. Ahogy nőtt a távolság a tábortól, úgy vékonyodott a vicus beépítettsége is. Itt az utak menti települések képét mutathatta a vicus, az épületek az utak mentén helyezkedtek el több sorban egymás mögött. Az északról jövő 4,5 m széles, kőlapokkal fedett limes-út a tábor déli kapuja után kettéágazott. Ennek nyugati ágát, amely később becsatlakozott a vicust megkerülő távolsági útba, csak a Severus-kor második felében (210 után) építették kőbe, az út alapozásában talált Onniorix mesterhez köthető terra sigillata táltöredék alapján. A tábor nyugati kapujától elinduló út metén, amely a mai Tárnok felé haladt, szintén több sorban helyezkedtek el az épületek.98 A vicus kőbeépítésére vonatkozóan is igen fontos adatokat nyerhettünk az ásatás során. Már korábban is megfigyelték, hogy a palánkperiódus lakógödreit nem a tábor kőbeépítésével egy időben, hanem később Caracalla idejében töltötték fel, és csak ezután kerülhetett sor a kőépületek megépítésére.99 Az 1995-ös leletmentés során az egyik kőépület alapozásában olyan Rheinzabernben gyártott terra sigillata edénytöredékek kerültek elő, amelyek kora alapján szintén csak Caracalla korában kerülhetett sor az épület megépítésére. A vicus északi és déli szélénél helyezkedhettek el az iparosnegyedek, amelyek azonban jelenleg még feltáratlanok. Az eddigi feltárások során egyetlen szentélyt sem tártunk fel, de több oltárkő alapján egy Iuppiter-szentély létezését bizonyosra vehetjük, már csak azért is, mivel előkerült egy kisméretű szobortöredék, amelyen a felirat tanúsága szerint Iuppitert és feleségét Iunot ábrázolták.100 Az új csapattest, a cohors milliaria Maurorum etnikuma eddig kevéssé jelent meg a feliratokban, csak a legutóbbi elemzések alapján sikerült kimutatnunk néhány afrikai eredetű nevet a katonák sorából. Ilyen például Oratius Proculus Aquincumban előkerült oltárköve, valamint a nemrégiben publikált Curtius Felix veteranusé, aki helyi, kelta származású asz- szonyt vett feleségül.101 A második nemzedéktől fogva a katonák is helyi származásúak, ezt bizonyítja legalábbis az eddig megismert nevek többsége. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy nagyobb számú civil réteg nem érkezett velük és Curtius Felixhez hasonló módon helyi asszonyokkal léptek házasságra, így valószínűleg igen gyorsan akklimatizálódtak, bár néhány név és sajátos sírfelirat formula alapján még a 3. század közepén is tartották helyi hagyományaikat (.Aurelius Oceanus sírfelirata).102 Igen érdekes, hogy két feliratot is Iuppiter Optimus Maximus Patriusnak állítottak.103 Az utóbbi felirat a legérdekesebb, ami tulajdonképpen egy kisméretű Iuppiter-Iuno szoborbázis talapzata volt. A két szobor sajnos letörött a bázisról, de a lábuk alsó része megmaradt. A szobrok egy kis szentély kultusszobrai lehettek. Elképzelhető, hogy a daciai Micia példájához hasonlóan, ahol a helyi numerus Maurorum épített egy szentélyt (IDR III/3, Nr. 47), a cohors Maurorum katonái emelték a szentélyt a hazai, afrikai isteneik számára. 96 RégFüz 1973, 48.; RégFüz 1976, 36.; MRT 7. 236.; HAJNÓCZI1987,138-139,190-191. kép; HAJNÓCZI- MEZOS 1995, 72-73. Utóbbi két publikációban tévesen a tábor fürdőjeként szerepel az épületkomplexum fürdőszárnya, az alaprajzokból pedig kimaradtak a Mócsy, illetve Radnóti által feltárt épületrészek. 91 RégFüz. 1964, 39-40.; RégFüz 1985, 49. 98 Miután az út egy km-es szakasz után felkapaszkodott a löszplatóra, ahol nemrégiben a település harmadik temetőjének egyik késő római, kőlapokból összeállított sírja került elő (KOVÁCS 1995a, Nr. 1-2). 99 GABLER 1978, 77-147, 131-132. 100 A szobor és Iuppiter-oltárok: MRT 7. 245.; KOVÁCS 1993, Nr. 9, 12. 101 CIL III 3444.; KOVÁCS 1993, Nr. 1. 102 KOVÁCS 1993, Nr. 3. 103 KOVÁCS 1993, Nr. 9.; MRT 7. 245.
