Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
226 KOVÁCS PÉTER periódus korát jól keltezik a 2. sz. elejei közép- és kelet-galliai sigillaták. A leletanyag a 3. sz. végéig jól követhető, de 4. századra keltezhető darab nem került innen elő.81 Ennek okát az ásató a legfelső szint mai felszínhez való közelségével indokolta. Az oltárkő másodlagos fel- használása véleményünk szerint azonban a 4. sz. első felére utalhat. Az épülettől nyugatra két négyszög alakú épület került elő. Közös déli zárófaluk az 1. számú délnyugati sarkához épült hozzá. Ötven cm vastag falaik gyengébb technikával építettek és vékonyabbak is, az ásató szerint az. 1. számú harmadik periódusa után. Padlózatuk apró kövekkel döngölt föld volt. Nagy T. rendeltetésüket minden indoklás nélkül tabernának határozta meg. Az épületeket keskeny, az út felől induló zsákutcák választották el. A 2. számú épület kétosztatú volt, amelynek déli, nagyobbik helyiségét egy É-D-i irányú, agyagba rakott keresztfái osztotta ketté. Déli felében élükre állított imbrexekből tűzhelyet raktak ki. A 3. sz. ház 8,2x 7,9 m nagyságú, osztatlan épület, közepén félköríves, kövekből kirakott tűzhellyel. Távolabb Ny felé, az úttól 7-10 m-rel beljebb kétosztatú 10,6x12 m nagyságú épület került elő, amelyet egyidejűleg a 2-3. sz. építésével az útig kibővítettek. A padlózatán Faltenbecher töredék került elő. A 2-3. számú épületek mögött egy nagyobb udvar helyezkedett el, amelyet E felől egy 10,5x16 m nagyságú épület zárt le. Az opus incertumos technikával épített falai 60 cm vastagok voltak, bejárata az északi oldalon volt. Alaprajza a budakalászi villa rusticára emlékeztette az ásatót. Belső falfelülete quaderfalazást utánzóit, a középső nagyobb terme, valamint a két szélső nyugati fűtött volt, terazzo-padlóval, a többi helyiségben pedig döngölt padló volt. A legalsó rétegekben westerndorfi sigillátákat találtak. A következő periódusban a délkeleti sarkához 5x7 m nagyságú helyiséget építettek. A 3. periódusban az épület déli oldalához hosszanti korridort építettek nyugat felé, egy apszissal. Később egy agyagba rakott fallal ezt kettéosztották és az apszis elé két, kis kiugró falrészt építettek. A folyosó falainak lábazata vörösre festett volt, középen pedig függőleges barna sávokkal osztották mezőkre. Az apszisos részt Nagy T. ókeresztény jellegűnek vélte, bár semmilyen erre utaló leletet nem talált. Az épülettől északra a Paprikabíró út vonaláig tárt fel még Nagy T. három, agyagba rakott falakkal rendelkező kisebb építményt. Nagy T. ásatásán kívül még több helyen kerültek elő kis felületen kutatott falszakaszok, amelyeket az MRT publikációja alapján ismerhetünk.82 A praetoria fronton a Kossuth Lajos u 14-16. sz. házak előtt, a tábortól mintegy 100 méternyire terrazzo-padlós, padlófűtéses helyiség került elő a hatvanas évek elején. Soproni S. megfigyelései szerint a hypocaustum 70 cm magas tartóoszlopai szintén terrazzon álltak. A 60 cm vastag fal melletti tubi két sora is épen került elő. A cohors milliaria Surorum bélyeges téglája került elő innen. A helyiséget Soproni a fürdő caldarium&nak tartja, és a mai utca megtörését a romokkal magyarázza.83 Esetleg a vicus egyik nagyobb szentélyének építésével állhatott összefüggésben az a Visegrádon másodlagos felhasználásban előkerült, rendkívül töredékes építési felirat, amelyen megmaradtak az építtető Septimius Severus császár nevének és titulatúrájának egyes betűi (RIU 815).84 Az eddigi kutatások szerint a település keleti határa a limes-út (Pannonia u.), a déli a Római temető u., a nyugati pedig az Acél és Előd utcák. A tábortól és a Bükköspataktól északra előkerült leleteket nem a vicushoz tartozóként dolgozták fel az eddigi kutatások során.85 Aligha képzelhető el azonban két külön település ilyen közel egymás mellett, mint azt már Soproni S. is felvetette.86 A vicus területén előkerült nagyszámú, Iuppiternek állított oltárkő alapján (RIU 872, 874-877) számolnunk kell az istenség szentélyével. A 3. századtól, különösen a szírek megjelenésétől Pannóniában is rendkívül népszerűvé váltak az ún. „misztériumvallások”. Ennek rendkívül értékes bizonyítéka az egyik késő római sírból, másodlagos felhasználásban előkerült Mithras-kultuszkép, amelyen az isten leszúrja a 81 MRT 7, 253. 82 Uo. 83 SOPRONI 1987, 42. 84 KOVÁCS 1997, 616, 619. 85 MARÓTI-TOPÁL 1980; MRT 7. 265, 28/3 lh. 86 SOPRONI 1987, 41.
