Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
220 KOVÁCS PÉTER században elterjedt, de virágkorát a 3. században élte, mivel az eddig előkerültek döntő többsége ebből a korból származik. Rendkívül rövid ideig uralkodó császárok is állítottak mérföldköveket, ezért felmerült annak a lehetősége is, hogy bizonyos értelemben nem valóságos útépítésekre vonatkoznak, hanem a császár propagandisztikus céljait szolgálták.43 A 4. században az állításuk megritkul, de nem szűnik meg. A megye területén talált mérföldkövek lelőhelyei közül kiemelkedik Százhalombatta, ahol Soproni S. 11 db római mérföldkövet talált, amelyeket a pusztuló partszakasz megerősítésére használtak fel másodlagosan a római tábortól délre található limes szakaszon, 2,1 km-re a tábortól.44 A mérföldkövek (egy tetrarchia-kori kivételével) mindegyike 3. századi. Szentendrén a vicus militaris északi szélénél került elő a múlt században 4 elásott római mérföldkő.45 Szintén több római mérföldkövet ismerünk az Aquincum-Brigetio útszakasz Pest megyei részéről,46 mindegyikük 3. századi. Ezt a fejlődési folyamatot, amely más provinciákban is hasonlóan, de ott töretlenül zaj- lódhatott le (mint pl. Galliában, vagy Hispániában), véglegesen megszakasztotta a Marcus Aurelius császár alatt kitört markomann háború. Bár, mint már többször is utaltam rá, a provincia addigi fennállása alatt is több esetben került sor a szomszédos barbárokkal kisebb- nagyobb háborúskodásra (pl. Traianus daciai háborúja után, Hadrianus uralkodásának az elején 118-119-ben a szarmatákkal, Hadrianus uralkodásának a végén a kvádokkal 136 körül), ezek általában mégis mindig elszigeteltek maradtak, a rómaiaknak viszonylag hamar sikerült a háborús vészhelyzeteket megoldaniuk. A 2. sz. közepén egy új, teljesen szokatlan folyamat fejlődött ki. A gótok kelet-európai, dél felé tartó vándorlása miatt mozgásba került népek megjelentek a rómaiakkal szomszédos barbár népek határain, így több új germán népcsoport tűnt fel a Kárpát-medencében. Ezek igyekeztek kiszorítani a korábban ott lakókat, akik pedig az állandósuló nyomástól megrettenve azt igyekeztek elérni, hogy bebocsátást nyerhessenek a római birodalom biztonságosabbnak tűnő határai közé. A rómaiak ezt el akarták kerülni, ezért Marcus Aurelius császárban (Kr. u. 161-180) felmerült Marcomannia és Sarmatia néven új tartományok kialakításának a gondolata is. Ennek esélyét növelte az is, hogy a rómaiakkal való kereskedés és szövetségesi viszony következtében a Duna partján viszonylag intenzív kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, amelyek elsősorban a vicusokon és az ott élő kereskedőkön keresztül történhettek.47 A felgyorsult folyamatok miatt a békés megoldás lehetősége megszűnt és a korábban rendszerint külön-külön háborúzó barbárok szövetséget kötöttek egymással és így törtek be a provinciába.48 Az első összecsapásra 166-67 fordulóján került sor, majd az elkövetkező években (168-171) igen súlyos helyzet alakult ki az egész birodalomban. A germán betörő csapatok a birodalom jól megépített útjait kihasználva egészen Italiáig behatoltak, amire azelőtt több száz évig nem akadt példa. A háború első szakaszában magának Italiának a védelmét kellett megoldani új légiók és táborok felállításával, amelyek az Alpesek hágóit védték. Csak a háború következő időszakában tudták római területről áttenni a harcokat a Duna túlpartjára, de még így is több mint 10 évig tartott a háború. Maga a császár, Marcus Aurelius vezette a csapatokat, itt írta meg a sztoikus filozófián alapuló Elmélkedéseit is. Egy megjegyzése szerint a görög nyelven írott mű első könyve a kvádok földjén, a mai Garam folyó partján született meg. Tovább nehezítette a császár helyzetét egy, a birodalom keleti felében kitört lázadás, amely miatt Marcus Aureliusnak személyesen kellett a helyszínre utaznia. Ott tartózkodásának később igen jelentős hatása lett Pannóniára, mivel szír csapattesteket hozott magával onnan. Maga a császár 180-ban bekövetkezett halálig nem tudta véglegesen megoldani a barbárokkal folyó háború befejezését, amely fiára és utódjára Commodusra (180-190) maradt. 43 LŐRINCZ Mérföldkövek, in: PRK 117-118. 44 SOPRONI 1970, 91-112.; SOPRONI 1983, 73-79. A százhalombattai mérföldkövek száma azóta eggyel szaporodott: KOVÁCS 1995a, Nr. 6. 45 CIL III 3738-3741, MRT 7. 289-290, 28/42 lh. Egy további szentendrei: MRT 7. 286, 28/29 lh. 46 CIL III 10656, 4635=10657, 4636=10658, MRT 7, 172-174, 21/20 lh. 47 Egy-egy provincia kialakításban mindig is nagy szerepet töltöttek be a kereskedők, akik elsőként telepedtek le a későbbi provincia területén és hoztak létre ott kereskedelmi telepeket. A provinciák meghódításában mindig nagy szerepet töltöttek be a gazdasági indokok is (Noricum esetében a vasérc, Dacia esetében a gazdag erdélyi aranylelőhelyek). 48 A háborúk történetének legújabb összefoglalása: Markomannenkriege. Ursachen und Wirkungen, Brno 1994.
