Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 173 A nyélnyújtványos sarlók (Szob187), valamint a tokos balták (Nagykovácsi) továbbra is nagy számban használatban maradnak. Használati tárgyak lehettek a markolatlapos (Pomáz188) és nyélnyúlványos (tömör, karikás (Békásmegyer), szegecses) kések, melyek között gyakori az ívelt hátú változat. A fibulák között a spirálkorongos (szemüveg fibula) változat terjedt el. A viselet legreprezentatívabb darabjai továbbra is a nagyszámú csüngőtípusok, melyek változatos formai kiképzésűek voltak, valószínűleg mellboglárról, fibuláról láncon lóghattak alá.189 Drámaian lecsökken viszont a túk típusvariációja, leggyakrabban a váza- és tojásfejű változatok fordulnak elő. A viselet tartozékai voltak a gerezdéit, un. mákfejű és egyéb fejkiképzésű tűk, övcsatok (Nógrádverőce190 191), lemezkorongok, borostyángyöngyök, a változatos kiképzésű nyakperecek, melyek tömör, kerek, üreges, vagy csavart huzalból készültek, végeik pedig többször visszapödröttek. Eletmódtörténeti szempontból kuriózumnak számítanak a toalett eszközök, pl. csipeszek, félholdas borotvák. Ebben az időben egyre nagyobb számban gyártják a bronz vödröket (szitulák) és füles, tré- belt díszítésű ún. Jenisovice-Kirkendrup típusú csészéket. Utóbbi szép 21 cm átmérőjű, tré- belt díszű példánya ismert Budakalász és Pomáz közötti területről,192 valamint a békásmegyeri temető egyik sírjából. A dunai kereskedelem kiemelkedő szerepét bizonyítja a Csepel-Szabadkikötő területén lévő egyik sóderdepóból szerencsés módon előkerült 22 db díszített karikából álló lelet. A változatos bekarcolt motívumrendszerekkel ékesített tárgyak egymással közel megegyező tömegükkel értékmérőként a korabeli „pénz” szerepét tölthették be (23. tábla).193 Az Urnamezős-kultúra legfiatalabb szakasza a Kr. e. 8. században (HB2) a kelet felől érkező, csontvázasán temetkező, lovas életmódot folytató és már egyre inkább vaseszközöket használó preszkíta népességgel való találkozás jegyében zárul. A mezőcsáti kultúra nevet viselő művelődés megszünteti az Alföld tradicionális késő bronzkori kulturális egységét, melyet az ún. Hajdúböszörmény-Rohod-Szentes horizont bronz leletegyüttesetinek földbe kerülése jelez. A leletek tanúsága szerint ezzel egyidőben a váli kultúra a Dunántúlon tovább folytatja életét, bár preszkíta leletegyüttesek több helyen is megjelennek településterületén (Pécs-Jakabhegy, Rakasd, stb.). A korszak váli jelenlétét reprezentálja a már említett, Százhalombatta-Földvár területén napvilágra került késő urnamezős települési szint,194 illetve a Békásmegyeri temető 347. sírjának vaskése.195 VI. A Kyjatice-kultúra A korábban pilinyi, vagy a lausitzi kultúra részeként kezelt, a szlovákiai Kyjatice/Kiéte határában talált kőládás temetkezések után Kyjatice-kultúrának nevezett művelődést meglehetősen későn, 1962-ben definiálta J. Paulik,196 de önállóságát napjainkban is többen megkérdőjelezik. Ennek oka leletanyagának kevert jellege, mely - főként a kultúra határterületein - összemosódik a már említett, tőle északra elhelyezkedő lausitzi kultúrával, de kimutatható benne az Urnamezős- (főként annak kései, Vál-Hetény-fázis) és a Gáva- kultúra hatása is. Ugyanakkor éppen a nagy európai urnamezős körrel való egyértelmű rokonsága miatt egyes kutatók a kyjatice tömböt a Gáva-, Berkesz-kultúrákkal, stb. egyetemben a „délkeleti Urnamezős-kultúra” részének tekintik.197 А НАг időszakra tehető (Kr. e. 11. sz.) kialakulását többen egyenesen a lausitzi kultúra etnikai behatolásának következményeként tárgyalták, de az utóbbi két művelődés is hatással lehetett kialakulására. Természetesen a régióban továbbra is elsőrendűen meglévő genetikai 187 MRT 9. 348. 188 MRT 7. 208. 189 KŐSZEGI 1988, 44. 190 MRT 9. 251. 191 Hideg állapotú fémlemez belső oldalán kalapálással kialakított domborítás 192 MRT 7. 53. 193 SZILAS 2004. 194 MARTON 1996, 27. 196 SCHREIBER 1991, Abb. 25.2. 196 PAULIK 1962 197 FURMÁNEK-VELIACIK-VLADÁR 1999, 90.
