Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
A KÉSŐ BRONZKOR PEST MEGYÉBEN 165 1. Idősebb urnamezős időszak A kultúra korai fejlődési fázisa a RBD periódus végére és a HAl-időszakra tehető (Kr. e. 1200-as évek), melynek a Kárpát-medence zónájára vonatkozó történeti vitája - mint már említettük - az etnikai és a divatirányzatok, hatásmechanizmusok, vagyis a halomsíros alapnépesség és az esetlegesen Ny-i, ENy-i irányból beszüremlő új népesség szerepének különböző mértékű hangsúlyozása kapcsán bontakozott ki. A korszak új hatalmi elitjének látványos, ám a Kárpát-medence egészére korántsem jellemző, gazdag védő- és támadófegyverzettel, monumentális, kőszerkezetes halmok alá eltemetett képviselőit a szlovákiai Cakan (Cseke) feltárt II. sírja után Caka-kultúrának neveznek.95 Az e közösséggel egykorú, vele szoros kapcsolatot ápoló kultúrkör lefedi nem csak a DNy-szlovákiai régiót, hanem Alsó- Ausztria, Dunántúl, sőt a Dél-Alföld (Csorva-csoport) egyes területeit is. Jellegzetes, fémhatást utánzó fényezett, ferdén árkolt hasú díszítést alkalmazó kerámiatöredékei alapján jó néhány lelőhelyet sorolhatunk e kultúrkörbe a Duna bal parti régiójában (Ipolydamásd, Репс, Perőcsény, Veresegyház, Váchartyán, Vácduka, Szob, Nóg- rádverőce, Mende (15. tábla), melyek elsősorban településmaradványok. A jobb parton Pomáz környékének jelentősége feltűnő; itt számos, feltárásból megismert intenzív lelőhelyről tudunk (-Zdravlyák, -Lugi dűlő, -Prekobrodicza dűlő). Utalnunk kell továbbá az utóbbi években egyre nagyobb intenzitást mutató Érd-Nagytétényi térség fontosságára is. A Nagytétényi-öblözet holtágakkal tagolt térségében egy gazdag temetkezés szórványleletei96 mellett egy korongos fejű tű, valamint az egykori disznóhizlalda alatti területről a Duna medréből előkerült Schprockoff I/A kard,97 illetve egy bronzlemezből kalapált sisak98 érdemel említést. A Budapest-Érd határán fekvő Harbor Park területén nagykiterjedésű horizontális telep nyomai körvonalazódnak.99 Míg azonban a korszak Dunántúli regionális csoportjaiban a későhalomsíros időszakkal való folyamatosság olykor látványosan igazolható (Balaton- magyaród,100 Németbánya101), addig jelen tudásunk szerint területünkön a Caka-színezetű anyag csupán kései, fejlett formájában jelenik meg, leletanyagában a helyi gyökerek nem jelentkeznek olyan markánsan.102 Gazdag, halmos temetkezések vidékünkön is létesülhettek, azonban mára csupán a Törökbálint területén lévő magányos halom őrződött meg többé-kevésbé épségben feltételezhetően ebből az időszakból,103 ám Óbudáról104 és az imént tárgyalt nagytétényi, sajnálatos módon nem ásatásból származó bronzanyag további gazdag halmos temetkezéseket sejtet a főváros térségében. Természetesen a nagyobb halmos temetkezések mellett síktemetők is létesültek a korszakban, ám megyénk területén ismertté vált nagyobb sírszámú lelőhelyek rítusbeli sajátosságairól nincsenek információink. Budakalász-Pusztatemplom területén 1946^48-ban 28 hamvasztásos sír került feltárásra Petróczy József és Banner János ásatásai nyomán,105 az ásatáshoz kapcsolódó dokumentáció azonban elveszett, így gyakorlatilag semmit sem tudunk a temetkezési szokásokról. Nem messze innen Pomáz-Zdravlyák lelőhelyről 1956-57-ben Sashegyi Sándor szintén ebből az időszakból tárt fel több (talán 5) hamvasztásos sírt, ám az erőteljes mezőgazdasági bolygatottság miatt innen sem tudunk érdemi megfigyelésekről beszámolni.106 Szob-Préskertből 1971-ben és 1976-ban is előkerült hamvasztásos sírokra utaló leletek. Utóbbi alkalommal egy kettős kúpos fejű tűvel több edény, köztük vállán széles kannelúrákkal díszített bögre látott napvilágot.107 95 PAULK 1963. 96 Nyélnyújtványos kard, ívelt élű lándzsacsúcs: TOMPA 1942, 105. 97 MRT 7. 107. 98 MOZSOLICS 1985, 25, 155-156. 99 SZILAS 2002a; SZILAS 2005. 100 A temető egyik sírcsoportjában mind a két fázis sírjai megtalálhatóak: HORVÁTH 1994. 101 A lelőhely leletanyaga és településszerkezet egyaránt kétperiódusú: ILON 1996. 102 VADÁSZ 1992, 223. 103 VADÁSZ 1992, 224. 104 II/a kard, ívelt élű lándzsacsúcs, bekarcolt karperecek: TOMPA 1942, 104. los MRT 7 43 we MRX 7 182. 107 MRT 9. 324.
