Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
Pest megye területét K-ről a Zagyva-Galga közös hordalékkúp területe zárja le, amiből a Hatvani-síkság nagyobb tájrészletén keresztül részesül, de Tápiógyörgye környéke már a Jászság kistájhoz tartozik. Ennek a vidéknek a felszíne is ÉNy-ról D-nek lejtő hordalékkúpsíkság, helyenként teraszmaradványokkal tagolva. Az ENy-on még lapos völgyekkel szabdalt síkság DK-nek fokozatosan kisimul. Helyenként kötött futóhomok formák teszik változatossá a lösszel és löszös üledékkel takart felszínt. A Dunántúli-középhegységtől D-re a megye átterjed az Alföldhöz tartozó Mezőföld legészakibb kistájára, az Erd-Ercsi-hátságra is. Eredetében ez is hordalékkúp, amit kiemelkedése miatt az eróziós völgyek a peremeken erősen feltagoltak, míg a központi terület vastag lösztakarta platóformát nyert. Az egyes tájakat felépítő kőzeteknek elsősorban a domborzat jellegére gyakorolt hatása a lényeges, de nem elhanyagolható azoknak a gyakorlati felhasználhatósága sem. A Duna- völgy tájain a számos helyen kitermelt, és még jelentős tartalékokkal rendelkező folyóvízi kavics a legfontosabb nyersanyag. Ezzel kapcsolatban eloszlatandó az az optimista tévhit, hogy ezt a nyersanyagot a Duna folyamatosan újratermeli. Ugyanis a megyei Duna-szakasz kavicskészlete a pleisztocén jégkorszak üledéke, melynek helyére a folyó ma már csak homokot és iszapot rak le. A hajdani medrek organogén kitöltéseinek származéka a néhol tetemes tőzeg- és lápfóld készlet (pl. Ocsa környékén). A Duna-Tisza közi-hátság tájain már csak a felszíni futóhomok és a mélyebben fekvő folyóvízi homok tekinthető hasznosítható nyersanyagnak. Nem így a két középhegység területén. A Dunazug-hegység vonulatában a mészkövet és a dolomitot számos helyen fejtik építőkőnek, de található ott falazóhomok és téglaanyag, valamint murva is. A táj egyetlen eocén barnaszenet termelő bányája Pilisvörösváron már kimerült. Az Északi-középhegység területén csak a Vác melletti Naszály mészkőkitermelése említésre méltó, amit az ottani agyagfeltárással együtt a váci Duna-Dráva Cementművekben dolgoznak fel. Általánosan elterjedt viszont az andezitláva, -tufa és a murva kitermelése különböző célokra, főleg falazókőnek és útépítésre (pl. Dunabogdány). A Börzsönyben ismételten meginduló érckutatással ez ideig nem sikerült a középkorban kimerülteket pótoló nagyobb készleteket találni. Valamelyes festékföld-kitermelés azonban folyik. A Galga- és a Rákos-patak völgyében helyenként tőzeget és lápföldet találtak. A Gödöllői-dombság Ny-i peremein még Duna-kavics előfordulás is van (Kerepes, Mogyoród). Végezetül meg kell emlékeznünk a felszín alakulását döntően befolyásoló tényezőről, a jelenkori szintváltozások mértékéről. A korábbi tetemes elmozdulásokkal szemben manapság a Dunakanyar-Gödöllő-Dabas vonalától Ny-ra fekvő területen évi 1 mm-nél kisebb nagyságrendű, attól К-re valamivel nagyobb süllyedéseket mutattak ki a geofizikusok. Az állandó jellegű elmozdulásokkal szemben fontosabbak, és az emberi életre nagyobb hatásúak a mélyben fekvő alaphegység rögeinek az egymáshoz viszonyított gyorsabb elmozdulásai, a földrengések. Az utolsó nagyobb földmozgás 1956. január 12-én, a reggeli órákban történt, amikor Dunaharaszti térségében a Gellért-hegy vonulatának a mélybe süllyedt folytatását képező rög elmozdulása rázta meg a felszínt. A megye földrengési veszélyeztetettségét mutató térkép a sok élő szerkezeti vonal ellenére nem mutat kiugróan nagy értékeket. A 12-es fokozatú Mercali-Sieberg skála szerint általában az 5-7-es fokozat elterjedtsége a gyakori, ami maximálisan az erős rengés kritériumát jelenti. A dunaharaszti rezgés 8-as fokozatú volt, amihez hasonlót máshol azonban csak a Duna-Tisza közén valószínűsítenek az előrejelzések. PEST MEGYE TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGAI 13 Irodalom Bulla Béla: A magyarországi löszök és folyóteraszok problémái. Földrajzi Közi. 1933, 136- 144. Bulla Béla: Teraszvizsgálatok Budapest és Adony között. Földrajzi Közi. 1939, 96-107., 176- 190. Bulla Béla: Folyóterasz problémák. Földrajzi Közi. 1956, 121-141. Cholnoky Jenő: A futóhomok mozgásának törvényei. Földtani Közi. 1902, 6-38. Cholnoky Jenő: A folyóvölgyekről. Matematikai és Természettudományi. Értesítő 1928, 42101.
