Fancsalszky Gábor (szerk.): Pest megye monográfiája 1/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei (Budapest, 2007)
10 SOMOGYI SÁNDOR II. A felszín kialakulása és jellegzetességei Pest megye domborzatát a három természetföldrajzi nagytáj eltérő felépítése és kialakulásmenete jellemzi. A fő különbség a két középhegységi részlet és az alföldi táj között, hogy előbbiek területén az ismételt emelkedő, míg utóbbin az egyetemlegesen süllyedő szerkezeti mozgások voltak az általánosak a földtani harmadkor második felétől kezdve. Azonban a megye felszíne korábban sem volt összefüggő szárazulat része, hanem időben és térben váltakozó, szélesebb-keskenyebb, sekélyebb-mélyebb tengervályúk és öblök tagolták az itteni szárazulati rögöket már a korábbi földtani időszakokban is. Ennek a szerkezeti-domborzati jellegnek a következménye, hogy a felszín alatt levő alaphegység-részletek sem azonos korúak, hanem váltakoznak bennük a másod-, harmad- és negyedkori üledékrétegek. A legidősebb felszíni kőzetek a Dunántúli-középhegységhez tartozó Dunazug- hegyvidéken találhatók, melynek részletei a Gerecse, a Budai-hegység, a Pilis-hegység és a Bicske-Zsámbéki-medence. Fontosabb építőkőzetei a felső triász dachsteini mészkő és fődolomit, az oligocén márga, agyag, homokkő és konglomerátum. A Budai-hegységhez D-ről csatlakozó Tétényi-platót túlnyomórészt miocén mészkő, lajtamészkő és szarmata mészkő építi fel, míg a peremeken korlátozott kiterjedésben felső-pannóniai agyag-homok-homokkő előfordulások is találhatók. A középhegységi vonulatot tagoló völgyekben és medencékben a lepusztuló lejtőüledékek mellett különböző negyedkori üledékek (folyóvízi homok, löszös homok, homokos lösz, sárgafóld) az elterjedtek. A szélesebb patakvölgyek talpain jelenkori (holocén) öntésképződmények (agyag, iszap, homokféleségek) általában sekély vastagságú rétegei fejlődtek ki. A Dunazug-hegyvidéknek Pest megye területére emelkedő két vonulatát, a Budaihegységet és a Pilis-hegységet a Vörösvári-árok széles völgye választja el. A D-i rész a Budaihegység, amelynek azonban nagyobb hányada Budapest határain belül fekszik. A Ny-i részeket, a Nagy-Kopasz és a Nagy-Szénás csoportját a Nagykovácsi-medence különíti el. Tovább Ny-ra a főváros határán előbbit a Pesthidegkúti-medence, utóbbit a Julianna-majori- medence zárja le és választja el a Hármashatár-hegy, ill. a Sváb-hegy csoportjától. D-ről a Budaörsi-medence határolja el a Sváb-hegy vonulatát a lapos, száraz felszínű Tétényi-platótól. A Budai-hegységnek felsorolt - a fővároson kívüli - részletei a jellegzetes töréses röghegységek (sasbércek) típusához tartoznak. Mivel kívül esnek a főváros területén, még sok részletük őrzi az eredeti természetes állapotot. Meredek lejtőik, rögeik, térés, szép kilátást nyújtó völgyeik és medencéik, karsztos formáik, barlangjaik (Solymári-, Remetei-barlang) sok látogatót vonzanak. A Vörösvári-ároktól E-ra emelkedő Pilis vonulata még impozánsabb középhegységi rögsorozat. Uralkodó benne a karbonátos kőzetek részaránya, ezért a karsztos formák is általánosak. Tetői a 700 m magasságot is meghaladják (Pilis 757 m), szemben a Budai-hegyek 561 m (Nagy-Kopasz) legnagyobb magasságával. Sziklaformái és karsztbarlangjai népszerű kirándulóhellyé avatják. A hegységet E-ról és D-ről is tágas medencék (Solymári- és Pilis- vörösvári-, Pilisszentkereszti- és Pomázi-) fogják közre, ill. tagolják. Külön domborzati egységként - és kistájként - tartják számon a Budai-hegységtől D- re fekvő Tétényi-platót, amelyet a Budaörsi-medence szerkezeti mélyedése különít el a Svábhegy tönkjétől. Tulajdonképpen maga is szerkezeti vonalakkal határolt alacsony fennsík, amely jelleget a tetőit borító szarmata mészkőüledék fokozottan kihangsúlyoz tagolatlanságával. A Budai-hegységtől Ny-ra fekvő Budakeszi-medence szerepe, kialakulása és felépítése is hasonlít a budaörsihez, azért is sorolják azonos kistájhoz. A lesüllyedt mészkő alapzatot mindkettőben többszáz méteres mészkőüledék fedi. Tőle Ny-ra a Bicske-Zsámbéki-medencét találjuk, aminek nagyobb, K-i fele tartozik Pest megyéhez. Mozaikosan összetöredezett harmadkori kőzetű alapja erősen érzékeny a szeizmikus mozgásokra (lásd az 1763-es földrengés hatását Zsámbékon). Gyengén tagolt felszínét a Benta-patak forrásai csapolják le. Alárendelt terjedelemben Pest megye területe még kiterjed az Etyeki-dombság eróziós völgyekkel szabdalt felszínére (Pusztazámor környéke) és a K-i Gerecse-hegyláb felszínekkel és völgyekkel tagolt medence felszínének Tinnye környéki peremére is. A Pilis vonulatával lezárul a Dunazug-hegység ÉK-ről, mert a Pomáz-Kétbükkfa- nyereg-Esztergom irányával jelzett erős szerkezeti vonalon mélybe süllyednek az addig felszínt borító karbonátos kőzetek, és helyüket a felső-harmadkori vulkáni működés termékei
