Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
Bevezetés
az állami készletgyüjtés további forrásait jelentették a föld- és egyéb adókból, az állami szektorból befolyt termények, termékek, valamint a természetben fizetett gépállomási munkadíjak, a cséplési, őrlési díjak, illetve a szerződéses termeltetésből és a szabad felvásárlásból eredő készletek. A begyűjtés összetett folyamat volt, amely a kereteket aprólékosan megszabó rendeletek, utasítások megalkotásától a tervezés bonyolult rendszerén át a termelőnként vezetett nyilvántartások kezelésén túl a termények, termékek átvételéig, illetve azoknak raktározásáig tartott. Mindennek végrehajtása és ellenőrzése egy több tízezresre duzzadt apparátust hívott életre. Munkám során épp ezért a beszolgáltatásról nyújtott általános történeti áttekintést követően egy nagyobb fejezetet szenteltem a bürokratizmus egyik fellegvárának is nevezhető begyűjtési apparátus bemutatására, különös tekintettel annak megyei vonatkozásaira. Érdemes arra is kitérni egy gondolat erejéig, hogy olykor találkozhatunk a begyűjtés és a beszolgáltatás fogalmának nem megfelelő használatával, esetleg egy- bemosásával. Ez azonban nem helytálló, hiszen a begyűjtés jóval tágabb fogalom, mint a beszolgáltatás, valójában ez utóbbi az előbbinek csak egy szegmense, amint az fentiekben már elhangzott. A korbeli szóhasználatra utalva ugyanakkor megállapítható, hogy a kiadott rendeletek a beszolgáltatás szót szinte nem is alkalmazzák, helyette ugyanis többnyire a beadás kifejezéssel élnek.3 A tervgazdálkodás kereteibe illesztett beszolgáltatási rendszer azonban több volt, mint készletgyűjtés és elvonási kényszer, hiszen erősen áthatotta a politikum. Értendő ez alatt, hogy az állam a parasztság terheinek növelésével az egyéni gazdálkodás ellehetetlenítését célozta, s ezáltal igyekezett a gazdákat a szocialista szektorba terelni. A beszolgáltatás mindamellett, hogy nagymértékben segítette a kollektivizálást, az „osztályharc megvívásának” is igen fontos eszközévé vált. A pártállam a kizsákmányoló, kapitalista rendszer utolsó maradványként tekintett voltaképp az egyéni gazdálkodást folytató paraszti rétegekre, igy a kommunista rendszer mellőzhetetlen vonásának, vagyis az állandó ellenségkeresésnek egyik fő bázisává, egyúttal áldozatává vált ezen társadalmi csoport. A hatalom szándéka tehát egyértelmű volt, hiszen jól kirajzolódik az a hármas cél, amelyek érdekében a beszolgáltatást felhasználni kívánták. Amellett ugyanis, hogy az állami készletek jelentős része az elvonás ezen módjából származott, alkalmas volt a párt agrárpolitikai céljainak megvalósítására, vagyis a kollektivizálás előmozdítására, illetve a kuláknak, s ezáltal ellenségnek minősített társadalmi csoporttal való leszámolásra. A könyv azt a pártállami eszköztárat - illetve annak Pest megyében történő alkalmazását - igyekszik bemutatni, amellyel a hatalom eme hármas célrendszert megvaló- sitani igyekezett. így számba kívánom venni, hogy az osztályszempontokat is érvényre juttató ráhatás bizonyos módjaiban milyen ösztönző, motiváló tényezők beiktatására került sor, valamint az egyes szankciók, kényszerítő eszközök különböző fokozatiban hogyan jelenik meg a példastatuálás, a félelemkeltés, az elrettentés, a megtorlás, a teljes ellehetetlenítés szándéka, s ez a szándék hogyan és mennyiben realizálódik. ’ A begyűjtést szabályozó rcndeletek átnézése alapján. 8
