Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A beszolgáltatási intézményrendszere - A pártállam helyi begyűjtési megbízottjainak működése
fontos lett volna a társadalmi bizottságok megfelelő szerepvállalása, hiszen ezek a legalsó szinten, kis létszámmal működő tanácsi begyűjtési apparátust lettek volna hivatva támogatni. Ez azonban nem valósult meg, olyannyira nem, hogy sok helyen meg sem alakultak ezek a bizottságok. Járási szinten is előfordult ugyanakkor, hogy nem tudták megtartani az üléseket a tagok távolmaradása miatt. Gyakori bírálatként fogalmazták meg azt is, hogy az üléseket nem készítik elő alapos gondossággal, felesleges, meddő vitákat folytatnak, s ezáltal a bizottsági munka sekélyessé válik.282 Az operatív bizottságok feladata főleg az lett volna, hogy elsősorban az OOB, de minden, a felsőbb szintről érkező határozat végrehajtását és annak ellenőrzését biztosítsák. A fent megfogalmazottakból azonban egyértelmű, hogy az operatív bizottságok - talán a megyeit kivéve - ennek az elvárásnak nem tudtak megfelelni. Az OOB határozatait a megyéken és a járásokon át a községekig el kellett juttatni, ám ez sokszor nem történt meg, vagy olykor csupán mechanikusan továbbították azokat anélkül, hogy az az adott közigazgatási egységre háruló valós feladatokat tartalmazta volna. Az eredmény ezzel tulajdonképpen az lett, hogy a tanácsok és a pártbizottságok mellett az operatív bizottságok megalakulásával lényegében már három szálon futott a begyűjtés irányítása és ellenőrzése, ami által csak a korra jellemző nagymérvű bürokratizmust erősítették tovább. Az operatív bizottságok életre hívása nem lett volna egy rossz elgondolás, hiszen azok összetétele akár egy hatékony működést is garantálhatott volna, ha nem egy olyan terülten, olyan ügy érdekében kell tevékenykedniük, mint a begyűjtés, amelyet amúgy is általános társadalmi ellenállás övezett. A pártállam helyi begyűjtési megbízottjainak működése A pártállami vezetés sohasem volt elégedett a beszolgáltatás menetének alakulásával, amiért természetesen mindig felelősöket keresett. Állandó volt a törekvés - korabeli szóhasználattal élve —, hogy „az állami fegyelem terén meglévő nagyfokú lazaságot" felszámolják, mondván, ez a begyűjtési munka „leggyengébb láncszeme". Bűnbakként pedig általában a „szabotáló kulákok” mellett a begyűjtési végrehajtó apparátust tüntették fel, vagyis azok nem kielégítő munkáját. A hatalom ezért a begyűjtési munkálatok elősegítésének címszava alatt, valójában azonban a begyűjtés szinte minden területén teljhatalommal felruházott pártkatonákat küldött ki a megyékbe és a járásokba. A tanácsi apparátus, a pártszervek és az imént ismertetett operatív bizottságok életre hívása mellett tehát egy újabb, a bürokratikus rendszert tovább duzzasztó, immár negyedik tényező, szereplő kapcsolódott be ebbe a szinte már alig átlátható apparátusrengetegbe. A párt és az állam összefonódását nevében is megtestesítő megyei és járási párt- és kormánymegbízotti státusz létrehozásáról már 1951 júniusában megszületett a MOL MK-S 270. f. 93. cs. 268. ő.e. Az OOB Titkárságának jelentése az OOB 1951. november 17-ei ülésére. Lásd még: MÓL MK-S 276. f. 93. cs. 268. ő.e. Nagy Imrének a tanácselnökök részére 1951. június 23-án rendezett értekezleten elmondott referátuma. További dokumentumokat is lehetne példaként hozni, hiszen gyakran foglalkoztak az operatív bizottságok működésével, ám rendszerint ugyanazok a kritikák fogalmazódtak meg munkájukkal kapcsolatosan. 62
