Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A magyar agrárium és a begyűjtési rendszer 1945-1956 - A begyűjtési rendszer megszüntetése
Csakúgy, mint 1953 tavaszán, 1956-ban is a moszkvai események hatására kezdődtek változások a magyar politikai életben, az SZKP XX. kongresszusa114 ugyanis a desztalinizáció politikáját szentesítette. Ennek jegyében 1956 késő tavaszán napirendre tűzték a begyűjtési rendszer módosítását, bár annak eltörlése még nem merült fel, sőt 1956 júliusában még a terhek növelése is szóba került. 1956 júliusában az egyre feszültebb helyzetben a szovjet vezetés Rákosi menesztéséről döntött, amelynek következményeként a KV 1956. július 18-21-i ülésén felmentették első titkári és politikai bizottsági tisztsége alól. Rákosi másnap feleségével együtt a Szovjetunióba ment, ahonnan többé nem is tért vissza.'15 116 A parasztság körében a begyűjtéssel szembeni ellenállás nemcsak a politikai hangulat változásával volt magyarázható. 1956-ban nagyon rossz termés volt, így mintegy 350-400 ezer termelőnél a beszolgáltatás teljesítése után, illetve a vetőmagszükségleten túl, hiányzott a háztartási szükséglet. A minisztérium ezt látva utasítást1"’ adott ki az elemi károk miatt nehéz helyzetbe jutott termelők megsegítésére. így, akik emiatt nem tudták kötelezettségüket teljesíteni, azt akár a jövő évre is átütemezhették. Az utasítás lehetőséget biztosított arra, hogy kenyérgabona-kölcsönt nyújtsanak az állami készletből azok számára, akiknek a háztartási szükségletük nem volt biztosítva. A parasztság egyéni és kollektív sérelmei 1953 előtt, de az 1955-ös visszarendeződés után sem vezettek nyílt lázadáshoz. Az egyéni gazdálkodók e helyett más tiltakozási formáival éltek, így például késve vagy hiányosan tettek eleget a beszol- gáltatási kötelezettségeiknek, de egyre erőteljesebben ellenálltak az újabb kolhozosí- tási törekvéseknek is. A paraszti társadalom tehát már az 1956. októberi eseményeket megelőző hónapokban aktivizálódott, hiszen a „fokozatosan felgyülemlett feszültség, a reménytelenség miatt súlyos válsághelyzet alakult ki a falvakban ”."7 A hatalom oldaláról a beszolgáltatási rendszer fenntartása mindennek ellenére a forradalomig nem kérdőjeleződött meg. Nagy Imre második kormányában a begyűjtési miniszter Gyenes Antal lett.118 aki nem csupán politikai, hanem gazdasági szempontból is úgy ítélte, hogy nincs értelme a beszolgáltatási rendszert fenntartani. A begyűjtési rendszer megszüntetése 114 1956. február 14-25. 113 Romsics, 382. o. 116 PML XXIV. 613-a. 40/1956. utasítás n7 Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot...” (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években) In: Szederjesi Cecília (szerk.): Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon. Nógrád Megyei Levéltár. 1956-os Intézet. Salgótarján - Budapest, 2008. 64. o. 118 Gyenes Antal (1920-1986): 1939-ben beiratkozott a József Nádor Műszaki- és Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol a gazdasági tárgyak mellett szociológiát és néprajzot is tanult. 1941-től volt tagja a kommunista pártnak, két évi tagság után letartóztatták, de három hónap után szabadon engedték. Később részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1945-ben nemzetgyűlési képviselővé választották. Jelentős szerepet játszott a földreform megvalósításában. 1945-ben. 25 évesen, megalapította és szerkesztette a Szabad Föld című hetilapot. Egy évvel később a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének elnöke, majd főtitkára lett. Rövid ideig osztálytanácsos a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban. 1949-ben a Rajk-perrel összefüggésben elvesztette állását, és marósként dolgozott közel két évig a Láng Gépgyárban. 1954-től a Társadalmi Szemle rovatvezetője volt. 1956. október 24-e és 31-e között a második Nagy Imre-kormány begyűjtési minisztere. 32
