Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
Összegzés
A terület utáni beadás összbegyiíjlésen belüli alakulása 709 Összbegyűjtés Terület utáni beadás % 1951 493 922 236 298 47,8 1952 531 832 393 922 74 1953 487 019 286 125 58,7 1954 476 777 248 316 52 Az egyes termények összbegyííjtés által igénybe vett hányada (%-ban)lw 1951 1952 1953 1954 Búza 44,8 58,2 48,6 47,4 Rozs 47,9 57,8 50,4 44,6 Kukorica 15,8 26,1 12,8 12,2 Burgonya 13,6 26,7 16,3 17,1 Napraforgó 94,9 91,4 97,4 106,3'" Míg 1947-1948-ban az egyes termények 10-20%-át vitte el a beadás, 1950-ben az összes állami rendelkezésű központi készletnek is még csak körülbelül 22%-át, addig 1952-re az összbegyiíjtésnek mintegy háromnegyede már ebből a forrásból eredt, így a kötelező beszolgáltatás a mezőgazdasági készletgyűjtés legfőbb eszközévé vált és maradt is egészen 1956-ig.* 710 711 712 Az ország szovjetizálása, az ennek keretében megvalósítandó gyors ütemű iparosítás jelentős beruházásokat igényelt, amihez a szükséges források jó részét a mezőgazdaságból vonták el. Ennek jól bevált módja az volt, hogy a beszolgáltatott termékekért csak jelképes, még az önkéltséget sem fedező átvételi árat fizetett az állam, majd az így keletkező jövedelmek egy részét a nehézipar fejlesztésére fordították.713 Már a hároméves terv idején kialakult a mezőgazdaság úgynevezett hármas árrendszere, amelyben a begyűjtési árakat kizárólagosan az állami akarat határozta meg. A szerződéses felvásárlási áraknál már némi ösztönzési szándék is megjelent, míg a piaci árakat pedig - többnyire a hiányzó termények, termékek esetében - a kereslet és a kínálat adta lehetőségek szabták meg.714 Az államnak nem volt érdeke, sőt egyenesen károsnak ítélte azt, hogy a gazdák kezén komoly felesleg maradjon, mert azt a rendszer ideológiájából fakadóan már 70Q MÓL XIX-A-16-h. Országos Tervhivatal iratai. Béréi Andor iratai, ikt.sz.n. 1955. április 14. 1. doboz 710 MOL XIX-A-16-h. ikt.sz.n. 1955. április 14. 1. doboz 711 Az előző évi maradványok szabadfelvásárlási eladásával emelkedett. 717 Szakács, 1979. 86. o. Szakács Sándor a táblázatban foglalt adatoktól némileg eltérő, ám közel azonos %- arányokat ad meg: 1951-ben 46,8%-ra, 1952-ben pedig 73,3%-ra teszi a kötelező beadás összbegyiíjtésből való részesedését. Lásd még: Honvári, 1996. 551—552. o. 713 így a búzának például 60 Ft'q volt az átvételi ára. miközben az önköltsége mintegy 280 Ft-ra rúgott, a szabadpiaci ára pedig 300 Ft körül mozgott. Honvári, 1996. 553. o. 714 Pető - Szakács. 132. o. 147
