Tóth Judit: Padlássöprések kora. A beszolgáltatás Pest megyében - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 9. (Budapest, 2011)
A bírósági ítélkezés - A „megfelelő súlyú ítélkezés"
ún. „véleményes jelentést” küldtek az Igazságügyi Minisztériumba.“* Ezeket kiértékelve küldte meg a tárca a saját észrevételeit a megyei bíróságok felé. Az „észrevételekben” alapvetően a bíróságoknál az egyes ítélettípusokkal kapcsolatban tapasztalt hiányosságokra, túlkapásokra, helytelen ítélkezési módra hívták fel a figyelmet. A hibák taglalását követően az egyes megyei, illetve járásbíróságokról vett példákkal támasztották alá a megfogalmazott kritikát. Mindezzel valójában a bíróságok ítélkezési gyakorlatához adtak útmutatásokat, azaz ily módon szabták meg a „megfelelő súlyú ítélkezés” irányát. A bíróságok, csak miután tisztázták a vádlott társadalmi hovatartozását, mondhatták tehát ki az ítéletet. A „dolgozó parasztsággal” szemben meghozandó ítéletek büntetetési mértékének a megállapításánál a bíróságoknak alaposan mérlegelniük kellett azt a határt, ameddig az ítélet a megkívánt nevelő célzatot, vagy a kellő súlyú büntetés kiszabása az általános visszatartást eredményesen biztosította.6S9 Ennek betartására rendszeresen felhívták a bíróságok figyelmét, mert „elhajlások” mindkét irányba mutatkoztak, olykor az Ítéleteket tekintve elmosódtak a határok a két társadalmi csoport között, azaz az egyéni gazdákkal szemben néha túl súlyos, míg a „kulákok” ellen túl enyhe ítélet született. Természetesen legsúlyosabb hibának ez utóbbit - tehát az ellenséggel szemben megnyilvánuló liberalizmust - tartották. Ösz- szességében azonban elmondható, hogy a kis- és középparasztok elleni ítéletekkel inkább az elrettentést igyekeztek biztosítani, míg a kulákok esetén sokkal inkább ezen társadalmi csoport ellehetetlenítését célozták meg. Közellátási ügyekben főbüntetésként főként börtönbüntetést alkalmaztak, amelyek között sok volt az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása, de igen gyakran csak 1-6 hónap közötti elzárásról szóltak az ítéletek. Felmerül a kérdés, hogy az ilyen rövidebb idejű börtönbüntetésekkel valójában mi lehetett a hatalom célja? Minden bizonnyal maguk az ítélkezés irányítói sem hittek a börtön mindenhatóságában és nevelő hatásában. Sokkal inkább szolgálhatták az ilyen típusú ítéletek az általános félelemkeltést és a megtorlást. „A börtönbüntetés tehát valójában nem nevelt és különösen nem javított meg senkit sem, hanem megsemmisített, megtorolt és általános rettegést tartott fenn. "h90 Az osztályellenségnek bélyegzett vádlottakkal szemben a közellátási perekben a szabadságvesztés büntetésén kívül a leghatásosabbnak a vagyonelkobzást tartották, amelyet mint mellékbüntetést alkalmaztak. Ennek a sokszor a főbüntetésnél is fontosabb mellékbüntetésnek gyakori alkalmazása arra enged következtetni, hogy Í,SÍ< A jelentésekben az egyes ügycsoportok A-tól 11-ig külön kategóriákba sorolva találhatók. Mindjárt az A- ba tallóztak a mezögazdasaggal kapcsolatos cselekmények, amelyeket tovább bontottak: a) Minden beszolgáltatással kapcsolatos ügy. ide értve az elszámoltatást, termények kezelését b) A mezőgazdasági munkálatok elvégzésével kapcsolatos ügyek (szántás, cséplőgép karbantartás, aratási. szerződéskötéssel kapcsolatos ügyek stb.) e) Engedély nélküli felhasználással kapcsolatos cselekmények (feketevágás, fakivágás, feketeörlés) d) Szállítással kapcsolatos cselekmények Felhívták a jelentéskészítők figyelmét arra is. hogy az „A” kategóriába tartozó esetekről készült kimutatásoknál - a könnyebb áttekinthetőség érdekére hivatkozva - előbb a kulákiigyek szerepeljenek, és a többi csak ezek után következzen. 684 PML XXV. l-a-2. 1951/82 22/15. 1951. május 26. wn Kahler. 1993. 190-191. о. 142
