Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A földreform Pest megyében
A Budakömyéki járás főszolgabírájához intézett leiratában az alispán ellentmondást nem tűrően figyelmeztetett arra, hogy függetlenül attól, hogy a fíbek megalakítása kinek a kötelessége, azért van minden községnek vezetőjegyzője, hogy a bürokratikus, irodai természetű intézkedéseken felül minden egyéb, felmerülő probléma megoldásából kivegye a részét. Ha nem ezt teszi, nem méltó arra, hogy a községet vezesse. ,,Minden községi vezetőjegyzőt leváltok, ha nem látom nála a nemzet sorsdöntő napjaiban a legnagyobb öntevékenységet " - olvashatjuk. Utasította a főszolgabírót, hogy állapítsa meg, melyik településen nem alakult földigénylő bizottság. Ezt követően a községi vezetőjegyzőnek és a bírónak kellett azonnal gondoskodni a bizottságok megalakításáról: ki kellett doboltatniuk, hogy hol, mikor, milyen módon lehet földet igényelni. Végül pedig a községi vezetőknek kellett összehívni a falu legtekintélyesebb vezetőit, és rávenni őket arra, hogy utcasoronként járják be a falut, és mutassanak rá a földbirtokreform előnyeire. Végezetül kijelentette: „Aki aJöldbir- tokreform ellen uszít, Főszolgabíró Úr, mint a nemzet ellenségét, haladéktalanul internáltassa. ” A beérkezett jelentésekből, valamint a saját személyes tapasztalatai alapján az alispán megállapította, hogy a földosztás Pest vármegye területén nagyrészt befejeződött, annak ellenére, hogy a végrehajtás során néhány sváb községben a Földbirtokren- dezö Tanács a földosztó bizottságot feloszlatta. Az újjáalakított földosztó bizottságok a korábbi bizottságok intézkedéseit felülvizsgálták, és a szükséges, új intézkedéseket meghozták. Az évnegyedes jelentés megállapította, hogy a törvényben előírt földbirtokokból az igénylők nagy része kielégítést nyert, az igénylők birtokba helyezése megtörtént, amivel a munkásság régi vágya teljesült. Az új földtulajdonosok a juttatott földeket szorgalmasan művelték. A ki nem elégített földigénylők áttelepítésével kapcsolatos intézkedések folyamatban voltak, emellett a házhelyek összeírása, illetve igénylése is zajlott már. Az alispán nyomatékosan leszögezte jelentésében, mindent elkövetett annak érdekében, hogy bevetetlen föld a vármegye területén ne maradjon. Intézkedéseinek eredményeként végül az ilyen területek 99%-a bevetésre került. „A földműves munkásság újra megmutatta, hogy az ország újjáépítésében számítani lehet reá. ”“4S A vármegye mezőgazdasága óriási nehézségekkel küzdött, hiány volt például igavonókban, gazdasági eszközökben, felszerelésben, vetőmagban és emberi munkaerőben is. Ezután hozzátette, hogy amennyiben tudomására jutna, hogy a földet valaki szándékosan nem műveli meg: „a megművelésre váró területet a vármegye házi kezelésébe ” veszi, és a „ vétkes személyeket pedig a legsúlyosabb megtorló eljárás alá ” vonja.249 A telepítés folytán elhagyott sváb községek földigénylő és termelési bizottságainak az OFT rendelete alapján gondoskodniuk kellett a betakarításról. Feladatuk volt, hogy a jogosulatlanul betakarítókkal szemben indítsák meg a büntetőeljárást az illetékes ügyészségen. Az erélyes intézkedések következtében a kalászosok betakarítása kisebb zökkenőktől eltekintve zavartalanul ment végbe a vármegyében.“'11 PML XXI. 4. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának ir. 1/ Alispáni évnegyedes jelentések. 1945. ápr. 1- 1945. jún. 30. ; PML XXI. 4. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának ir. 1 Alispáni évnegyedes jelentések. 1945. év. 31. p. PML XXI. 4. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánjának ir. 1/ Alispáni évnegyedes jelentések. 1946. szeptember. 74
