Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - Földbirtok-politika
1946. júniusában a Gazdasági Főtanácshoz fordult, de sem májusban, sem júniusban nem állt elegendő pénz rendelkezésre a munkák lefolytatásához. A mérnökök felmondták a velük kötött szerződéseket, mivel a pénzhiány miatt nem tudtak dolgozni, és a telekkönyvezési eljárások is súlyos késedelmet szenvedtek. b9 A frissen szervezett Pest Megyei Földbirtokrendező Tanács és a mellérendelt földhivatal a rázúduló rengeteg üggyel amúgyis nehezen tudott megbirkózni. Szükségessé vált tehát a hatalmas vármegye területén még egy földbirtokrendező tanács létrehozása. Az immár két Pest vármegyei illetőségű földhivatal mellé pedig egy-egy földhivatalt, az Észak- és a Dél-Pestvármegyei Földhivatalt is megszervezték.IM) Az Észak-Pestvármegyei Földhivatal 1945. augusztusában kezdte meg tevékenységét. A hatékonyság növekedése az illetékességi terület csökkenése mellett a jól kialakított, a feladatokhoz jobban idomuló, osztályokra tagolt szervezetnek volt köszönhető. A hivatal vezetője a megyei földbirtokrendező tanács ülésein szavazati joggal vett részt, és a földbirtokrendező tanács munkáját ellenőrző bizottságnak is tagja volt. Az Észak-Pestvármegyei Földhivatal Földbirtokpolitikai Osztálya Az osztályok közül jelentőségét szem előtt tartva először mindenképpen a Földbirtokpolitikai Osztályról kell beszélnünk. Vezetője, egyben hivatal vezetőjének helyettese is volt. Feladatai közé tartozott többek között a községi földigénylő bizottságok megváltási, elkobzási és felhasználási javaslatainak elbírálása, a fasiszta szerveztek tagjai birtokainak felosztása, a háborús szerzemények felhasználása, a kataszteri tiszta jövedelem megállapítása. A Földbirtokpolitikai Osztály közvetítette az OFH által kiadott irányelveket a helyi földbérlő és földigénylő bizottságok felé. Az ingatlanok és az ingóságok átvételének egyik módja az elkobzás volt. A rendelet 4—6. §-ában meghatározott személyek - a nyilas, nemzetszocialista és egyéb fasiszta vezetők, a volksbundtagok a háborús és népellenes bűnösök - tulajdontárgyai, birtokai az államra szálltak.* 160 161 162 A hazaáruló, háborús vagy népellenes bűnös kategóriára vonatkozó, a 600/1945. M.E. számú rendeletben szereplő meghatározást ugyanis tovább tágította az 1946. évi IX. te. 17. §-a. Ennek értelmében elkobzandó volt annak birtoka is, aki kényszer nélkül 1944. október 15-e után a németek által uralt területre ment, és onnan 1945. október 31-éig nem tért vissza. (Ez természetesen nem vonatkozott a munkaszolgálatosokra.) Az elkobzásra ítélt vagyontárgyak csak akkor szálltak át az államra, ha az elkobzást szenvedő a hatálybalépés napján, tehát 1945. március 18-án életben volt, ellenkező esetben ezeket a javakat nem lehetett elkobozni.163 155 Donáth, 1969. 189. p. 160 A Magyar Állam szervei, 1985. 170. p. 161 Krizsán, 1960. 28. p. 162 A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép fii!dhözjnttatásóról." A 600/1945. M.E. számú rendelet. 165 OFT 28. sz. E. H. 1946. X. 4-én. 49
