Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A mezőgazdasági szakigazgatás előtörténete, helyreállítása
a kisgyűlés hatáskörét tovább szűkítette a törvényhatósági közgyűlés javára.42 A törvényhatóság gondoskodott 1945 után a mezőgazdasági termelés megindításáról és annak folyamatosságáról, a termőföldek aknamentesítéséről, traktort utalt ki a községeknek, állatvásárlásra adott megbízást, elosztotta a községben az ismeretlen eredetű állatokat, permetezőszereket vásárolt, munkaerőt biztosított az aratáshoz, csépléshez, tenyész- és apaállatokat szerzett be, a gyümölcsösök ápolását szaktanácsokkal segítette, kezelte az erdőket.93 A törvényhatóságok élén a kormány megbízottjaként működő, de az uralkodó által kinevezett főispán korlátlan jogkört kapott. Ha a főispán valamely közgyűlési határozatot törvénybe vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek, esetleg az állam érdekeit sértőnek vélt, elrendelhette annak felülvizsgálatra történő felterjesztését. Az ilyen határozat csak a miniszteri jóváhagyás után vált végrehajthatóvá. Amennyiben az alispánnak valamely intézkedésével nem értett egyet, a főispán a kivételes jogkör alapján elrendelhette a más irányú végrehajtást, az esetleges ellenszegülő tisztviselőket pedig felfüggeszthette. Az ilyen eljárások ellen a törvényhatóságok panaszjogot (garanciális panasz) kaptak. A törvényhatóság első tisztviselője az alispán volt, aki a vármegyei közigazgatást vezette, s eljárt minden olyan ügyben, amit nem utaltak más szerv hatáskörébe. A belső tisztviselői körbe tartozott még a főjegyző, a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök, továbbá az állami szakigazgatás beosztott hivatalnokai. A járási főszolgabírák a községek felügyeletét, irányítását látták el, hivatalaik hatósági jogkörben a háború végéig elsőfokú fórumnak számítottak.94 95 A világháború után az 1030/1945. M.E. számú rendelet 12. §-a a főszolgabíró korábbi hatáskörét a főjegyzőre ruházta, hogy ezáltal a ,,feudális” hangzású elnevezést kiiktassák a terminológiából. A főjegyző elsőfokú közigazgatási és rendőrhatósági tisztviselő volt. Irányította a községi választásokat, ő elnökölt a tisztújító gyűléseken, ellenőrizte az anyakönyvezést, vallás- és közoktatásügyi, közegészségügyi, útügyi kérdésekben, valamint katonai, ipari, mezőgazdasági rendészeti, állategészségügyi, szociális igazgatási ügyekben is eljárt. A közigazgatási szakkérdéseket a külső állami szervek tisztviselőivel közösen oldotta meg.93 Farkas, 1992. 58. p. 94 Farkas. 1992. 205-206. p. 94 A belügyi kormányzat a közigazgatási válság elkerülésére az 1942. évi XXII. te. alapján a megyei, a városi és a községi tisztviselői állásokat államosította. Az intézkedés 1947. december 31-éig volt hatályos, amennyiben a törvényhozás a kérdést korábban nem rendezné. A belügyminiszter a megyei, a városi, és a községi jegyzői állásokat - a kezelői státusok kivételével - kinevezéssel töltötte be. míg a többi községi állásra az alispán nevezett ki tisztviselőket. Lehetőség volt a tisztviselők áthelyezésére is. de az alispánt és a törvényhatósági jogú városok polgármesterét áthelyezni nem lehetett. Ma az áthelyezést a tisztviselő nem fogadta el, végelbánás alá vonták. (Az 1942. évi XXII. te.) 95 Farkas. 1992. 65. p. 30
