Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)

3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között

3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949

között

Hazánk a második világháború végén gazdasági struktúráját tekintve agrár-ipari ország volt. A kereső lakosság 50,8%-a a mezőgazdaságban dolgozva a nemzeti jövedelem harmadát állította elő. A mezőgazdaságban keletkezett kárt mintegy tízmiiliárd háború előtti pengőre becsülték, ami a nemzeti vagyon 20-30%-át jelentette. A mezőgazdaság háborús veszteségei a gazdasági élet termelő ágazataiban keletkezett kár csaknem 53%- át, az ország összes háborús anyagi veszteségének 17%-át tették ki. A bekövetkezett kár közel kétszer annyira tehető, mint amennyi a mezőgazdaságból származó jövedelem 1938-ban volt.76

A háborús cselekmények a legnagyobb mértékben az állattenyésztést sújtották.77 Az állatállomány 43%-a pusztult el, háborús vesztesége 1938-as értéken számolva meghaladta a 1,5 milliárd pengőt. A szarvasmarhák száma az 1938-as évhez viszonyítva 1 875 000 darabról 1 070 000 darabra esett vissza. Sertéseink 78,7%-a, a juhállomány 80%-a pusztult el. Emellett terményekben 1,4 milliárd, épületekben mintegy 230 millió, gépekben, eszközökben pedig 450 millió pengő kár keletkezett.

A lovak száma a háború előtti 814 000-ről 329 000-re csökkent, a 485 000 lófogategységből mindössze 200 000 (41%) élte túl a háborút. A 10 500 traktorból ugyan mintegy 9000 maradt meg, de ennek talán még a fele sem volt üzemképes.

1945-ben hozzávetőlegesen 8 millió holdról sikerült betakarítani a terményeket. A termés közepesnél jobb volt, de ennek dacára a fővárosi és az ipari központok piacaira a felhozatal viszonylag csekély volt. A városok kiéhezett népe hiába várta az élelmet, ezt a helyzetet súlyosbította, hogy a pénz értékének devalvációja miatt a dolgozó parasztok inkább önellátókká lettek, semmint árutermelőkké. Ez az egészségtelen gazdasági környezet csak a stabil pénz bevezetésekor változott meg.78 *

A mezőgazdasági termelés újjászervezése az ország számára létkérdés volt. A Földművelésügyi Minisztérium Debrecenben 1945. január 25-én felhívást intézett a magyar föld népéhez, a mezőgazdasági munkásokhoz, a gazdasági cselédekhez, a kis- bérlőkhöz, a törpebirtokosokhoz és a kisgazdákhoz. Ebben többek között arról tudósított, hogy a földreform küszöbön áll, és az ország jövője, a gazdaság felemelkedése a parasztság munkáján múlik. A háborús események következtében megcsappant igaerő hiánya miatt a mezőgazdaságban dolgozók számára általános követelményként előírta, hogy az igaerő-, gép- és üzemanyaghiányt a több kézimunkaerőt igénylő növények ,,fokozott felkarolásával ” kell ellensúlyozni. Az elhagyott gazdaságok területeinek művelését gondnokok vezetésével, kishaszonbérletek vagy földbérlő szövetkezetek alakításával kell biztosítani. „Aki ma nem dolgozik a romokban heverő ország felemelkedésén ", emelte ki nyomatékosan a minisztérium leirata, „az nem számíthat arra, hog\> a földreform során földhöz jut ”.7')

76 Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1967. 39. p. Közli: D Molnár. 1996. 1505. p.

77 Lázár. 1972. 42. p.

7S Lázár. 1972. 43. p.

74 PML XVII. 520. Gyömröi Földígénylő Bizottság ir. 1945. „Általános ügyek. "

26