Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
A szövetkezetek létesítése A MKP gazdasági programjavaslatában, amelyet főleg a népszerűség szempontjainak rendeltek alá, 1945 áprilisában felhívta a figyelmet a földreform utáni termelés beindításának legfőbb buktatóira. A legfontosabb probléma az volt, hogy az újgazdák többsége nem rendelkezett gazdasági felszereléssel, és az alkatrészekben is nagy volt a hiány. A program szorgalmazta az ország mezőgazdasági gépgyártásának ilyen irányú megreformálását, továbbá az igásállatok államilag történő, igazságosabb elosztását. A volt nagybirtokok gazdasági felszerelésének igazságosabb felhasználása érdekében az új birtokosok szövetkezetekbe tömörítésért is kezdeményezték.532 Sajátos szakasz volt a magyar termelőszövetkezetek 1945 utáni történetében a földreformot követő első három-négy év. Már a földreformtörvény is elvi lehetőséget adott a szövetkezek alapítására, 1945. szeptember 18-án pedig megszületett a rendelet a földműves-szövetkezetekről. A földigénylők többsége a földreformot követően érthetően egyéni tulajdonon alapuló, önálló gazdálkodást kívánt. Akadtak azonban, főleg a volt uradalmi cselédek és a mezőgazdasági munkások között olyanok, akik jóval a földműves-szövetkezetek megalakítása előtt spontán hoztak létre ilyeneket valamilyen munkafolyamat közös végzésére, esetleg valamilyen sajátos művelési ág hatékonyabb művelésére. Ilyen tevékenység lehetett például a szőlő, a gyümölcs vagy rizs termesztése. Hasznosak voltak ezek a spontán egyesülések azokban az esetekben is, ha az egykori nagybirtokok gazdasági épületeinek, munkagépeinek közös, produktív felhasználására jöttek létre. Főleg az ismét működőképessé tett traktorok és egyéb erő- és munkagépek reaktiválása tette termékenyebbé az ilyen területeken a gazdálkodást.533 A földreform idején alakított szövetkezeteket Pest megyében is jelentős arányban a volt uradalmi cselédek hozták létre. Az egykor Szemere Sándomé birtokában lévő kláramajori gazdaságban dolgozó konvenciós cselédek 1947. március 27-én levelet írtak a Pestvármegyei Földhivatalnak annak érdekében, hogy ne Tápiószecső, hanem Klára- major területén részesüljenek a földreform során juttatásból. A környékbeli uradalmak tanyaépületei ugyanis teljesen megsemmisültek a harcok folyamán, azokat pedig, amelyek megmaradtak, széthordták. Ők azonban őrködtek az épületek és egyéb ingóságok felett. Ennek eredményeként valamennyi lakás lakható maradt, sőt a tanyán lévő szeszgyár is üzemképes állapotban vészelte át az eseményeket. Arra kérték a hivatalt, hogy a házhelyek mellett azt a házrészt is hagyja meg nekik, amelyikben akkor laktak. Mindenki, írták, a maga lakását kijavítja Kláramajorban, és ezáltal "egy egészséges település venné kezdetét." A kérés teljesítését rendkívül indokoltnak vélték, mert a 21 család többsége sokgyermekes volt. így összesen száztíz ember sorsáról volt szó. Fontos szempont volt számukra, hogy földjeiket mindannyian Kláramajor területén kapják. 5,2 Erdmann, 1992. 14. Donúth. 1969. 387. A Szövetkezeti ügyosztály nyomatékosan kérte, hogy a gazdasági felügyelőségek a föld- hözjuttatottakat és a fin. szövetkezeteket tanácsadással támogassák. (PML XXIV. 211. Pest Megyei Gazdasági Felügyelőség ir. a/ Elnöki ir. 28/1946. Budapest. 1946. október 14. Duna-Tiszaközi Kerületi m. áll. gazdasági főfelügyelő levele a Duna -Tiszaközi kerület valamennyi vármegyei és Szeged thj város m.- áll. gazdasági felügyelőjének. [Az 1946. október 10-én megtartott kerületi gazdasági főfelügyelői értekezlet anyaga.]) 159
