Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
Az érdekképviseletekhez csatlakozott az agrárszövetkezeti mozgalom, amely kapitalista vezetéssel a századfordulóig eljutott a Gazdák Biztosító Szövetkezetének (1899) megalapításáig. A földmunkások 1906-tól az Országos Földmunkás Szövetség - 1918-tól neve Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége - keretében egyesültek. A politikai szervezkedés mellett igyekezett tagjainak díjtalan munkaközvetítést, özvegyi- és árvasegélyt, illetve rokkantsegélyt nyújtani.4,2 A második világháború után a mezőgazdaság nagyarányú termény-, állat-, gép- és eszközhiányához az emberi munkaerőben és szaktudásban bekövetkezett veszteség is társult. A parasztok csak áron alul tudták eladni keservesen megtermelt terményeiket, amiért viszont nem tudtak annyi iparcikket vásárolni, mint amennyire szükségük lett volna. Emellett a termények nagy részét köz- és jóvátételi célokra kellett felajánlani, amelynek csereértékét a parasztok csak jóval később kapták meg. A pénz pedig időközben az infláció miatt jelentős mértékben veszített értékéből. A nagyobb gazdák érdeke is az volt ezekben a hónapokban, hogy csak saját szükségletükre termeljenek, illetve csekély feleslegüket csere útján értékesítsék. Ez újabb ellátási problémákat okozott az országban, és a lakosság munkabíró képességét is tovább csökkentette.433 A háború utáni mezőgazdasági munkásügyi helyzet azért is volt kétségbeejtő, mert az uradalmaknak lett volna bérfedezete, megfelelő munkaerőt azonban mégsem találtak a gazdaságok. A kisbirtokosok és az újgazdák nem tudták a béreket megfizetni. A mezőgazdasági munkások az infláció miatt természetbeni juttatást kívántak, de a gazdák a tartalékok megcsappanása miatt ezt sem igen tudták, vagy csak saját fejadagjuk rovására tudták biztosítani. A munkaerőhiány leküzdésében maguk a munkavállalók is közreműködtek oly módon, hogy részesbérért és természetbeni juttatásért is vállaltak munkát, hogy fenntartsák magukat és családjukat. A nyár végén és ősszel egyre inkább a természetbeni juttatás vált általánossá. Októberben pedig újabb fizetési eszköz bukkant fel a ruhanemű.434 A forint bevezetése előtt a napszámbér 5-6 liter bor, 6-7 liter tej, vagy 10-15 kg morzsolt kukorica volt.435 A mezőgazdasági munkaügy terén a jogszabályok ekkor főleg a munkaközvetítés, a munkaerő-ellátás és a munkabér- megállapítás terén hoztak változást. A munka- közvetítés díjtalan volt, amit a mező- és erdőgazdaság, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőtermelés, a gyümölcstermelés, a méhészet terén kizárólagos joggal a FÉKOSZ látott el. Minden városban és nagyközségben gazdasági munkaközvetítő iroda, minden megyeszékhelyen pedig megyei gazdasági munkaközvetítő iroda működött. A munkaadókból és a munkavállalókból minden megyében paritásos bizottság létesült, elnökét és alelnökét pedig a kerületi földművelésügyi tanács javaslatára a főispán nevezte ki. A négy munkavállaló tagját a FÉKOSZ, a másik négy tagját három évre a munkáltatók érdekképviselete küldte ki. A paritásos bizottságoknak szavazati jog nélkül hivatalból tagjai voltak még a gazdasági felügyelőség és a megyei munkaközvetítő iroda vezetői. A bizottság feladata a munkaközvetítő iroda munkájának ellenőrzése, valamint a vitás 433 Takács József: A foldmtmkásmozgalom története. Közli: Pataky. 1983. 12. p. 433 D. Molnár. 1996. 1517. p. 434 D. Molnár. 1996. 1517. p. 435 D. Molnár. 1996. 1517. p. 131
