Balázs Gábor: A földművelésügyi szakigazgatás története Pest megyében 1944-1950 között - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 8. (Budapest, 2011)
3. A földművelésügyi szakigazgatás Pest megyében 1944 és 1949 között - A kertészet (gyümölcs-, zöldségtermelés) és a szőlészet-borászat
A Magyar Állami Kertészeti Felügyelőség feladatává elsősorban azt tette a miniszter, hogy 1945 áprilisában látogassa meg kerületében a Budapest környéki zöldség- termelő vidékek községeit, és ott a helyi nemzeti tanáccsal (!) és a termelési bizottsággal vegye fel a kapcsolatot. A miniszter arra szólította fel a felügyelőséget, hogy tájékoztassa a termelőket a vetőmag, a szerszám és az eszközbeszerzés lehetőségeiről és a legegyszerűbb termelési eljárásokról. A szükséges teendőkről községekre lebontva kellett jelentést és javaslatot tenni a minisztérium felé. A kertészeti felügyelőség javaslatait június 7-én tette meg; az előterjesztés ,, tekintettel az állati és gépi vonóerő nagy hiányosságára, mely országszerte mutatkozik'’ indítványozta a kerti vetemények és gyümölcstermények központi felvásárlását, gyűjtőállomásokra szállítását, és onnan a budapesti és egyéb piacokra történő juttatását. Indoklásként a felügyelőség leírta, hogy ezáltal elkerülhetőek lennének a kihasználatlan, fél rakományok és a kis tételek egyenkénti szállítása. A második javaslat abból indult ki, hogy az országban a háborús cselekmények következtében az állatállomány rendkívüli mértékben megcsappant, illetve a régóta tartó háborús gazdálkodás jelentős mértékben megnehezítette a földek ápolását. A felügyelőség ezért szorgalmazta a házilag előállítható műtrágyák termelését, illetve az előnyök minél szélesebb körben történő megismertetését. A harmadik javaslat arra hívta fel a figyelmet, hogy a méhállomány az egész ország területén megcsappant. Az állomány felmérése, a méhlakások nagybani gyártása és terjesztése a hazai mezőgazdaság szempontjából alapvető fontosságú volt. A méz tápereje és gyógyító hatása ugyanis, húzta alá az előterjesztés, az emberi táplálkozásban, ,,de főleg a gyermeknevelésben talán nem is pótolható. ” A negyedik javaslat kiemelte, hogy az olajmagvas növények termelése „oly széles körben folyik", hogy szükségessé vált megfelelő teljesítőképességű, egyszerű szerkezetű olajsajtoló gépeknek körjegyzőségenkénti, de legalábbis járásonkénti kiosztása. A központi sajtoló üzemek által a vidék olajtermelése ellenőrizhetővé válik, és a használati díjnak természetben történő lerovása a piaci szükséglet kielégítését is nagyban biztosíthatja. Végül ötödikként kecske és házinyúl haszonállatok kiosztását javasolták, mivel sok helyről érkezett panasz a marha-, sertés-, és baromfiállomány megcsappanása miatt beállt húsellátási zavarokról.364 A kertészeti termelés megindulása 1945 őszén rendkívül fontos volt a közellátás szempontjából. A földművelési miniszter ezzel kapcsolatban 1945 őszén írt levelet a Magyar Állami Kertészeti Felügyelőségnek. A miniszter kérte a felügyelőséget, hogy különös figyelemmel legyen arra, hogy a gazdák a talajmunkákat idejében végezzék el, és vetőmagban, palántában stb. ne szenvedjenek hiányt. A miniszter ennek érdekében felszólította a felügyelőség vezetőjét, lépjen érintkezésbe a fontosabb termelőhelyek községi termelési bizottságaival. „A vetőmagellátást a beszerzési források nyilvántartásával, a palántatermelést pedig szövetkezetek és kertészetek bevonásával segítse elő" - olvashatjuk a miniszter levelében. Az állami faiskolák és szakiskolák faiskolatelepeiről a kiadható oltványkészletből csak a földbirtokreform 564 PML XXIV. 241. Magyar Állami Kertészeti Felügyelőség ir. 8/1945. Az FM levele 1945. április 12-én a Magyar Állami Kertészeti Felügyelőségnek. 1 10
