Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.2. Az 1711. évi concursus

3. Az előfogatokat csak egyik katonai állomástól a másikig szabad vinni, ahol a katonáknak be kell várniuk a váltást.

4. Az előfogatokról előzetesen a megyei tisztviselőket értesíteni kell, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessék.

5. Ha a szomszédos országba megy az előfogat, akkor az ottani parancsnok gondoskodjon váltásról.

6. A gabonát és egyenruhát szállító szekerekért a többi tartomány példája nyomán az ország adójóváírásban részesüljön.

7. Az átvonuló az elfogyasztott termékeket piaci áron vegye meg, vagy az adóba számítsák be. Régi szokások értelmében maradjon a megyei tisztviselőknél az előfogatok irányításának joga.453

Az udvar némi kompromisszumra hajlandónak mutatkozott a megállapodás érdekében, ezért ígéretet tett az átvonuló egységekkel kapcsolatos pontos tájékoztatásról. Elfogadta a szekérszám korlátozására irányuló követeléseket.454 A concursus az előfogatok ellentételezésének kérdésében azonban nem sok eredményt ért el. Az egyenruha és a hadieszközök szállítása ingyenes maradt, és csupán a kikényszerített előfogatért járt napi 45 krajcár térítés. A muníció szállítását ugyan térítéshez kötötték, de annak mértékét eseti megállapodásokban kívánták rendezni. A kihágások bejelentésének határidejét három hétre emelték a korábbi 14 nappal szemben.455 A fentebbi módosítások és a Bécsből érkező javaslatok végül változatlan formában kerültek át az 1711 decemberében kiadott katonai szabályzatba, sőt a későbbi pátensekbe is.

111. 2. b. Katonaság ellátása

A concursus követei magasnak tartották a Schlick által megállapított 4 Ft 30 kr összegű orális és 3 Ft értékű equilis porciói, ezért előbbi 3 Ft 30 kr 4 Ft, és utóbbi 2 Ft-ra csökkentését tartották szükségesnek.456 Schlick és az udvar e kérdésben végül engedékenynek mutatkozott, mivel a pátens már 4 Ft-os orális porciókban határozta meg a katonák járandóságát a vértes és a dragonyos közlegények kivételével, akik havi 5 Ft zsoldot kaptak.

A rendi küldöttek ugyancsak igényt formáltak arra, hogy a megyék dönthessenek a rájuk eső porciók természetbeni vagy készpénzbeli kifizetése között.457 Erre ekkor nem adtak engedélyt, amely hátterében az húzódhatott meg, hogy a Haditanács

453 MOL N 49. Lad. L. Fase. K. No. 96. 48. r-v. (Keltezés hiányzik)

454 A nyugati Habsburg tartományokban ekkor már az itt jelzett számú szekér járt a hadsereg egységeinek. Ld. Lünig 1. 182. o. és LÜNIG II. 730. o.

455 MÖL N 47. Lad. K. Fase. B. No. 9. 48. r.-49. r. (1711. november 15.)

456 A rendek sérelmei két példányban kerültek eddig elő. Az egyik (MOL N 47. Lad. K. Fasc. B. No. 7. 4L v.) 4 Ft-os orális és 2 Ft-os equilis porcióra történő utalást tartalmaz, a másik (MOL N 49. Lad. L. Fase. K. No. 96. 49. v.) ellenben 3 Ft 30 krajcáros emberi és 3 Ft-os lóporcióról beszél. Ezen igény hátterében talán az állt, hogy a Magyarországra vezényelt csapatoknak 70 000-nél is kevesebb porció járt, így a természetben teljesített ellátás után fennmaradó hányadot készpénzben kellett leróni.

457 MOL N 49. Lad. L. Fase. K. No. 96. 49. v. (Keltezés hiányzik)

90