Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
törvényalkotás során először - meghagyták, hogy a jelzett változtatásokat a reguláménAz 1730 áprilisában kibocsájtott katonai szabályzat a törvényben foglaltaknál is bővebben foglalkozott a vadállomány védelmével. A királyi rendelet ezúttal először pontosan meghatározta, hogy mely beosztásban állók vadászhatnak. Eszerint a zászlósok és az alacsonyabb beosztásban szolgálók számára e tevékenység egyetlen formáját sem engedélyezték. A tisztek is csupán a szálláshelyükként kijelölt települések határain belül űzhették a vadat, ha ott földesurak nem laktak. Fogolymadarakat és fácánokat egyáltalán nem lőhettek - ez ugyanis az iménti törvény szerint kizárólag a földesurak számára fenntartott jog maradt (6. §). Az angol kopók385 alkalmazását szintén tiltották. (9. §) Az artikulusban felsorolt fajok vadászatának tilalma maradéktalanul belekerült a királyi rendelet szövegébe, sőt az őzekre vonatkozó tilalmat május végéig meghosz- szabbították, és a védett állatok jegyzéke tovább gyarapodott a vaddisznókkal, amelyek kilövését Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepétől (február 2.) Szent Gallus napjáig (október 16.) szintén tiltották. A szabályellenesen lelőtt vadak értékét az elszámolásokban fel kellett jegyezni, és a vétkes a Haditanácstól várhatta büntetését.386 A két későbbi regulamentum az 1730-ban alkotott szabályokon nem változtatott.387 Az ismertetett előírások alapvetően nem a modem értelemben vett vadvédelmet szolgálták, mivel a földesurak saját birtokukon, illetve a mezőkön bármikor lelőhették az állatokat, csupán az idegen földesúr erdejében kellett felhagyni a vad- űzéssel a szaporodási időben. Ezek a megkötések a nemesség vadállományának szaporítását, és ezen keresztül a kedvtelését szolgálták. A Magyarországon érvényes jogszabályok ismeretében vizsgáljuk meg röviden a cseh-osztrák tartományokban alkotott rendeleteket, hogy jobban értékelhető legyen az ország Habsburg Monarchián belüli helyzete. II. 2. m. Kitekintés az Osztrák Örökös Tartományok rcgulamcntumaira A korábbiakban már szó volt arról, hogy a rendi társadalom a föparancsnoki szerepkört egyértelműen a királyi felségjogok közé sorolta, amelyet a Habsburg uralkodók legtöbbször a Haditanács és a Hadbiztosság hivatalain keresztül gyakoroltak. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a regiilamentumokat az első, 1683. évi kivételével nem a Magyar Udvari Kancellária, hanem a Haditanács adta ki. Az uralkodók az egész Monarchia felett joghatóságot gyakorló kormányszervükön keresztül igyekeztek minden uralmuk alatt álló területen egységes szabályozást kidolgozni. Erre lehet példaként említeni az 1697. évi és ’ CJH CD 1729. évi XXII. te. >8Í E szabályt feltételezhetően azért alkották, mivel a magas rangú tisztek nagy csapatban és népes kutyafalka kíséretében vadásztak. A törvényben és a regulamentuniban „chiens coiimmt” néven említett vadászeb nem véreb, hanem az egy agárfajta. 3f!'’ MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. II. 134. v. 387 Regulamentum 1745. В 2. r. és Regulamentum 1751. H. r-v. 74
