Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere - II.2. Az uralkodói rendeletek
A mindenkori uralkodónak jogában állt a hadsereg fizetési táblázatán tetszése szerinti mértékben módosítani, de ebben az esetben azok életbe léptetése az egyes tartományokban feltételezhetően elhúzódott a következő regiilamentum megalkotásáig.232 A közkatonák a szabályzatokban szereplő pénzt nem kapták meg maradéktalanul. Egyrészt a kenyér értékét levonták járandóságukból, másrészt 1. Lipót 1699-ben szabályozta, hogy a századosok a katonák napi zsoldjának mekkora hányadát tarthatták vissza egyenruha pótlásának céljából, illetve az ezredek fenntartási költségeit is rájuk hárították.233 Korábban már szóba került, hogy az 1723. évi és a későbbi pátensek is csupán napi 3 krajcárral egészítették ki a közkatonák napi ellátmányát. A 18. század közepén a magyarországi helyőrségekben szolgáló gyalogosok a természetbeni ellátás mellett járó napi 6 krajcárból csupán 3,5-t, a vidéken elszállásolt lovasok pedig a 8-ból 4-et kaptak készhez. Ennek hátterében az állt, hogy a korábban említett levonások mellett a katonai hivatalok a fegyveresek gyógyszerellátására, a nyomorékok ellátására és más célokból is a hadipénztárban tarthatták a zsold egy részét.235 Mindezek figyelembe vételével tényként lehet megállapítani, hogy a 19. században emlegetett olcsó katonaellátás nem az 1751. évi katonai szabályzat végrehajtásának következménye lett,236 hanem azt már a korábbi regulamentiimok is biztosították. A szabott és a piaci árak közötti különbségekre a későbbiekben még részletesen visszatérünk. A katonaság azonban nem csupán a zsoldjából tartotta fenn magát, minthogy a különböző szabályzatok szerint a várakban, illetve lakosság körében elszállásolt egységek számára a civilek számos más ingyenes szolgáltatással tartoztak, amelyekről az alábbiakban esik szó. II. 2. d. A katonaság szállása és más szolgáltatások A katonáknak nem csupán zsoldra és természetbeni ellátmányra volt szükségük a létfenntartáshoz és a szolgálattételhez, hanem téli szállásra, ahol kipihenhették a hadjáratok fáradalmait, tűzifára a fűtéshez és főzéshez. Ez utóbbi szolgáltatásokat a korabeli hivatali nyelv salgamumnak vagy service-nek nevezte. Minthogy kevés kivételtől eltekintve a 18. század első felében sem a lovasokat, sem a gyalogosokat nem lehetett laktanyákban, erődökben vagy más hasonló létesítményekben elhelyezni, ezért az ezzel kapcsolatos kérdések rendezése az uralkodói rendeletek fontos részét képezte. 2,2 Instruction, 69. о. „[...] Doch ist diese Gebühr nicht allzeit noch allenthalben einerley Abgang und Zuwachs Commando, Gegenwart oder Abwesenheit der Mannschaft und Pferden, Kr iegs- und Friedenszeiten Sommer und Winter, und der Unterschied der Länder thun solche merklich alteriren, dahero die Commissariatische Beamte alle diese Umstände sowohl als die Regulamenter und Ordonanzen bey Entwertung der Gebühr wol vor Augen zu haben und darnach und nicht anders am allerwenigsten aber nach ihren Willkühr fürzugehen bey ihren Eid und Pflichten schuldig seynd [...]” Lüntg I!.. 722. o. és RÁKÓCZY. 1997, 338. о. skk. A pontos összeget Id. a II. sz. mellékletben. 234 Instruction, 97. о. 235 Hochedlinger. 128. 236 Fényes, 633. hasáb 48
