Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
II. Az állandó hadsereg ellátásával kapcsolatos kérdések jogszabályi háttere
A Habsburg Monarchia hadserege a török kiűzése idején és a rákövetkező évtizedek döntő hányadában nem kaszárnyákban vagy erődökben lakott, hanem nyáron táborokban, télen pedig a falusi lakosok és városi polgárok házaiban kapott szállást. A civil és katonai személyek együttélését aprólékos, az élet minden területét felölelő előírások szabályozták. A katonák számára eleinte csupán a Bánság területén épültek laktanyák, hogy a katonák és civilek közötti súrlódásokat megelőzzék.8‘ Mindemellett a civil lakosság szállító jármüveinek igénybevételére vonatkozó feltételeket is szabályozni kellett a törvényekben és rendeletekben. A polgárság és parasztság szekereinek katonai célú használata a forrásokban előfogat vagy for sport í'"' néven szerepel. A Buda eleste (1541) után állandósuló hadiállapot miatt az ország közepén új védelmi rendszert kellett felállítani, amelyek megépítéséhez és fenntartásához a polgári népesség munkaerejét is igénybe vették. Az ezzel kapcsolatos kérdések szintén eltérő szinten alkotott jogszabályokban tükröződtek, és e normák közül nem egy a 18. század közepéig hatályban maradt. E három kérdésben meghozott jogszabályok végrehajtása számtalan vitához vezetett a civilek és a katonák, illetve az érdekeiket képviselő különböző hatóságok között. E területeken alkotott jogszabályokat újra meg újra írásba kellett foglalni. A katonaság ellátásával kapcsolatban tudnunk kell, hogy milyen jogalkotási mozgástere volt az uralkodónak és a rendeknek. A magyar király jogkörének meghatározása - már a 19. századi értelmiség szerint is - szinte a lehetetlenséggel határos, mivel azt chartális alkotmány hiányában nyolc évszázados közjogi fejlődés alakította ki.82 * 84 A legtöbb jogtörténész szerint a hadsereg vezénylete, belső szervezetének megállapítása, a határmenti erősségek fenntartása kizárólag az uralkodó számára fenntartott jog, illetve kötelezettség volt. A külpolitika irányítását, a hadüzenet küldését és a béke megkötését szintén a felségjogok közé sorolták. A mindenkori király szabadon nevezhette ki Magyarország civil és katonai hivatalainak tisztviselőit a nádor, az alispánok és a megyei tisztviselők kivételével.85 A magyar nemesség katonai kérdésekre gyakorolt befolyása mérsékelt. A diétákon csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy az Oszmán Birodalommal folytatott béketárgyalásokon magyar tanácsosok is vegyenek részt.86 Az országgyűléseken részt vevő nemesség a 17. században több alkalommal követelte az idegen katonaság kivitelét az országból, illetve a török kiűzése után a végvidékek áthelyezését az új határokra. Ezzel befolyást akart gyakorolni a király hadvezényleti jogára, de az egyre erőteljesebb központi hatalom nem engedett ezekben a kérdésékben.87 III. Ferdinánd 82 Kalmár, 1993b. 46. o. Sj A kifejezés a német „Vorspann” előfogat jelentésű szó magyarosított formája. 84 SCHWARTNER, 1811. 11. 93. O. 85 Schwartner, II. 114. o. skk. Cziráky, 117. és 122. o„ RÉcsi, 245. skk. Marczali, 1898. 55. o. skk., Timon, 1919. 826. skk., Eckhart, 2000. 68. o. Czizmadia-Kovács-Asztalos, 209. o. MEZEY, 94-95. o. 86CJH CD. 1647. LXX1V. te. 1649. VII te., 1655. L te. 1681. IV. te. 1715.XL1. te. 87 A német katonaság kivonását követelte az 1655. évi XIX. te., az 1659. évi XXV. és 1662. évi II. te. A végvidék új határokra helyezését írta elő az 1715. évi XL11. te. és az 1723. évi XXI11. te. 25
