Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.2. A katonaság elszállásolásának problémái (téli kvártélyozás és nyári táborok)
Az őrök lovai számára szükséges szénát az őrhelyen, de a zabot a szálláshelyükön kellett vételezniük. Az equilis portio nagyságát is megváltoztatták, ugyanis a széna mennyiségét napi 10 fontra emelték.754 A megye, ragaszkodott ahhoz, hogy ha a tisztek több lovat tartanak, mint amennyi a regiilamentumban szerepel, akkor azokat csak piaci áron vásárolt takarmánnyal tarthatják. A közgyűlés kikötötte továbbá, hogy minden más kérdésben a katonai szabályzat előírásai szerint járjanak el.760 A korszakban az utolsó megállapodást Pest megye és az elszállásolt katonaság képviselői 1750 decemberében hozták tető alá. Az egyezmény a korábbiak tartalmát tükrözi néhány apró változtatástól eltekintve. Rögzítették, hogy a katona napi két font kenyeret és egy garast (3 krajcár) kap a házigazdától, és az előbbi helyett semmiképpen nem követelhet készpénzt, valamint a lóporció mennyiségét is a hadiszabályzatban szereplő mennyiségben határozták meg. A gazdával közösen használt gyertya számát a korábbi évek gyakorlatának megfelelően havi 15 szálban állapították meg. A kvártélyos köteles volt a napi három krajcárjából beszerezni a helyben kapható húst, amelyet a gazdasszonynak mindennap más főzelékfélével együtt kellett a katona számára elkészítenie. Az őrségbe menő katona lovának zabot, magának pedig kenyeret tartozott vinni, csak a szénát követelhette az őrhely melletti községtől. A kocsmalátogatás szabályai tovább szigorodtak, mivel az ottani szóváltásokból származott a legtöbb verekedés. Ezért a katonák egyáltalán nem látogathatták a csapszékeket, hanem az ott vásárolt italt szálláshelyükön kellett elfogyasztaniuk. Természetesen, a hitelben történő italfogyasztást továbbra is megtiltották. A közlegények a falu által kijelölt szállás elfogadására kényszerültek, előfo- gatot - az őrhelyre távozás esetén kívül - nem követelhettek maguknak. A tisztek esetében igyekeztek könnyen kezelhetővé tenni a hivatalos távoliét idejére járó kvártély pótlását, miszerint erre az időre az ideiglenes tartózkodási helyet kötelezték az elöljárók ingyenes elhelyezésére. Végezetül megtiltották, hogy a tisztikar biztossági utalványozás nélkül előfogatot vegyen igénybe, vagy saját kényelmének biztosítására a szállásadó településektől szolgákat követeljen.'61 A 18. század első felében számos esetben kényszerültek a magyarországi törvény- hatóságok a területükön telelő ezredekkel megállapodásokat kötni a lakosság nyugalmának biztosítása érdekében. Ezekre szükség volt, mivel a regulamentumok részletgazdagságuk ellenére sem tartalmaztak minden élethelyzetre speciális előírást, sőt számos esetben homályosan fogalmaztak. Erre példaként lehet említeni, hogy az 1730 előtt kiadott szabályzatok nem határozták meg a főtiszteknek járó tüzelő mennyiségét, és a közkatonák által felhasználható gyertyák számát később sem közölték. Pest megye is több alkalommal egyezményben rögzítette az elszállásolt egységeknek járó szolgáltatások mennyiségét. A fennmaradt szerződésekben hangsúlyos szerepet kapott az előfogatokra vonatkozó szabályok betartása, a katonák italozásának és vendégeskedéseinek korlátozása és a közlegényeknek járó gyertyák számának meghatározása a házigazdák nyugalmának biztosítása érdekében. 757 * * 757 PML IV. 1-a/l. 19. k. 396. p. 7611 BOROSY, 1996. 6029. regeszta és PML IV. 1-a/l 19. k. 395-397 p. 761 PML IV. 1-d. 1750/No. 11. 134
