Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.1. A katonai kérdésekkel foglalkozó tisztségviselők

A szatmári békét követő nyugodt évtizedekben nem egy esetben hosszú ideig töltötte be ugyanaz a személy az adószedői tisztséget. Bánovszky Ferenc az 1711/1712-es katonai évtől 1723-ig állt a megye szolgálatában, aki halálakor 3000 Ft- tal tartozott a megyei pénztárnak.674 675 A kedvezőtlen tapasztalatból okulva két utódja, Metekovics György 1724.673 és Tomcsányi János 1742. évi megválasztása mellett az döntött, hogy az előbbi támogatói 10 000 Ft, utóbbié, a váci püspök 5000 Ft676 kauciót helyezett letétbe az esetlegesen felmerülő károk megtérítésére. A nyugodt viszonyok miatt a perceptorok legtöbbször segéd nélkül dolgoztak 1711 és 1740 között.67'

Az ezekben az évtizedekben megválasztott adószedők egy része már bizonyos pénzügyi ismeretekkel is rendelkezett, mivel Eiserich Sámuel678 kereskedelemmel foglalkozott, Pest város első bírójaként és szenátoraként a közügyekben jártasságra tett szert. Metekovics a váci püspöki uradalom tiszttartója volt, Kliegl Lipót pedig a ráckevei uradalom prefektusa.679 * Talán Tomcsányi is a váci püspökség alkalmazásában állt egy időben, amire az óvadék felajánlása enged következtetni. A hivatal betöltéséhez nélkülözhetetlen volt a latin mellett a német nyelv magas szintű ismerete is, mivel a hadsereg hivatalaival az érintkezés ezen a nyelven történt.

Az adószedő munkáját pontosabban írták körbe, mint az alispán esetében. A pénzkezelési feladatok ellátását minden időben szigorú ellenőrzésnek vetették alá, és nem volt ez másként a 18. században sem. Az 1715. évi országgyűlés elrendelte, hogy a perceptorok két eltérő számadást készítsenek: az egyiket a hadiadóról, a másikat pedig a házipénztárról.68H Ezzel összefüggésben a közgyűlés ugyanebben az évben határozatot hozott arról, hogy az adószedők minden évben november 1-jétől október 31-ig tartó időszakról számadást készítsenek.681 Az elszámolásokat 1725-től a Helytartótanács is bekérte ellenőrzésre, és alkalmasint jelezte is kifogásait a perceptorok munkájával kapcsolatban.

674 PML IV. 1-a/l. 11. 902. p. A megyei közgyűlés 1712. márciusában választotta Bánovszky Ferencet adószedővé. Ld. Iványosi-Szabó, 1998. 26. o.

675 Metekovics Györgyöt gróf Leslie Vilmos korábbi váci püspök, majd laibachi (ma ljubjanai) érsek ajánlotta, de támogatói között Mágocsy Mihály későbbi alispánt is megtaláljuk. A kaució egy részét Metekovics maga ajánlotta fel. Ld. Kiss, 2009. 5. o. 35. lábjegyzet, MKL VII k. 814. o. PML XII. 1-á/l. 925-926. p. Borosy, 1992. 1347. regeszta, és Kiss, 2009. 5. o.

676 A püspök az összeget a tisztviselő posztján történő megerősítésekor visszakérte, mivel Tomcsányi kifogástalanul végezte munkáját, ld. Kiss, 2009. 5. o.

677 Kiss, 2009. 5. o.

678 Eiserich Sámuel kereskedő a felszabadító háborúban részt vett Esztergom (1683) és Belgrád

(1688) bevételében, önkéntesként harcolt a szalánkeméni (1691) csatában. A leszerelés után Pesten telepedett le. ahol első bíróvá is megválasztották, és folyamatosan a városi szenátus tagja maradt. A Rákóczi-szabadságharc alatt több ezer forintot kitevő veszteségeket szenvedett el. III. Károly 1716. március 13-án nemeslevelet adományozott számára. (MOL A 57. 31. k. 128. p.) Eiserich Sámuelt a nádor egyik jelöltjeként választották adószedővé 1723. február 25- én. (Borosy, 1992. 1347. regeszta), de posztjáról még az év végén lemondott. (Borosy, 1992. 1498. regeszta)

674 Borosy-Kisfaludy-Szabó, 1276. regeszta 6SI,CJH CD 1715. XLIX. te. 6. §. és LVIL te. 1. §.

681 Borosy, 1989. 47. regeszta. Ezt a kötelezettséget megerősítette az 1725. június 20-án ülésező közgyűlés által alkotott statútum, (ld. Borosy-Kisfaludy-Szabó, 1563. regeszta)

123