Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.6. Az 1728-1729. évi országgyűlés

megnyomorított jobbágyok úrbéres terheiket nem tudták teljesíteni, mindemellett a fegyveresek az erőszakos adóztatással súlyosan beavatkoztak a városi és megyei törvényhatóságok autonómiájába is. A nemesség a különböző rendi gyűléseken sikeresen biztosította a jogot arra, hogy a végrehajtás kezdeményezése a megyék hatáskörébe kerüljön, és csupán késlekedés esetén játszhatott szerepet a Hadbiztosság, de az országgyűlés 1728-ban további könnyítések elérését tűzte ki maga elé:

1. ) Először a helybeli, lehetőleg gyalogos katonaság járjon el.

2. ) A lovasok equilis porcióikat csak a végrehajtás helyén kaphassák meg,

amelyekkel csökkentsék a hátralék összegét.372

3. ) A végrehajtás során adott porciókat és készpénzt (végrehajtási garasokat)

az adóhátralék összegéből vonják le.

4. ) A végrehajtó fegyvereseknek ital ne járjon.

5. ) Ha a végrehajtást nem a megye kérte, akkor arról kötelező legyen tájékoztatni a Helytartótanácsot.373

A kérések teljesítésével megszűnt volna a katonáknak a végrehajtás elnyújtá- sát érintő érdekeltsége. III. Károly azonban csak három pont (1., 2. és 5.) elfogadását hagyta jóvá,374 a másik kettő kimaradt az újabb regulámén tumbói, így a végrehajtó katonák kényelme és többletjövedelme nem szűnt meg.

Az 1728-1729. évi országgyűlés alkalmával egyértelműen megmutatkoztak az udvar és a nemesség nézeteltérései. A diéta minden korábbinál világosabban kifejtette, hogy a megajánlott 2 500 000 Ft hadiadót csak akkor tartja kifizethetőnek, ha azzal valamennyi közterhet megváltanak.373 Ezzel szemben III. Károly minden apró jövedelemforrást meg akart őrizni, így a felek szükségképpen alkura kényszerültek. Az rendek és az uralkodó mindezek mellett törvényt alkottak arról is, hogy a katonaság nem követelhet magára drágább ellátmányt, mint ami a szabályzatokban szerepel, az e tárgyban kötött szerződéseket kihágásnak tekintették.376

Az országgyűlés más, kevésbé jelentős területen alkotott jogszabályai is befolyásolták az 1730. évi regulamenium tartalmát. A főtisztek vadászati jogát 1729 előtt nem sikerült korlátozni, mivel hiányoztak a törvényi keretek, a fennálló joghézagot pótolta a XXII. törvénycikk.377

Az új katonatartási szabályzatot nyomtatás előtt az 1723. évi gyakorlatnak megfelelően előzetes kontrollra küldték egy magyar rendi intézményhez, ezúttal a Helytartótanácshoz.378 572 * 574 575 * 577 578

572 MÓL N 52. Lad. S. Fase. PP No. 8. 13. r. (1728. szeptember 18.)

57j MOL N 52. Lad. S. Fasc PP. No. 8. 15. r-v. (1728. szeptember 20. vagy 22.)

574 MOL N 52. Lad. S. Fasc. SS. No. 29. 7. v. (1728. október 7.) és MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 137. r.

575 MÓL N 52. Lad. S. Fasc. PP. No. 8. 23. v-24. r. (1728. szeptember 22.)

57(' CJH CD. 1729. évi XVIII. te. és Bérenger-Kecskeméti, 161. o.

577 A törvény megalkotásának eszmei hátterét Ld. MÓL N. 52. Lad. S. Fasc. SS. No. 33. 16. r. skk.

578 MOL A 23. 1730/No. 157.(1730. augusztus 28.)

107