Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.6. Az 1728-1729. évi országgyűlés

mennyiségű szoba, akkor egymáshoz közeli szállások kijelölésével is lehessen teljesiteni a kötelezettséget.544 Az előbbi javaslat beépült a pátens szövegébe, a másikról nem történt említés,549 550 ami azért is meglepő, mert 1727-ben a Föhadbiztosság saját hatáskörben rendeletet adott ki, amelyben megállapította a főtiszteknek járó szobák számát, így az ugyancsak a katonai szabályzat része lett.55'

A vidéken elhelyezett főtisztek számára az udvar továbbra is igényelte a tüzifa- és gyertyaszolgáltatást - az országgyűlés kérésének ellenére -, mert az adóemeléssel csupán a helyőrségeknek járó szolgáltatást váltotta meg immár másodszor az ország.552 A vidéken elhelyezett tisztek esetében a tűzifa és a gyertya a salgamum, azaz a porció részét képezte, ezért azt legfeljebb készpénzzel lehetett volna megváltani.553 E szolgáltatások korábbinál pontosabb szabályozása szintén a rendelet része lett.554

Az országgyűlési követek a lóporció apró módosítását terjesztették elő, miszerint biztositani akarták a parasztok számára, hogy zab helyett árpát és széna hiány esetén szalmát is adhassanak. A királyi biztosok e változtatásokat nem kifogásolták, így az a regulamentum szövegébe is belekerült.555

111. 6. b. Kihágások

Az 1722/23. évi országgyűlésen sikerült elérni, hogy a katonai szabálysértések kivizsgálásánál a Tartományi Biztosság képviselői is jelen lehettek, de a büntetési tételek és az eljáró bíróságok megnevezése homályban maradt. Az adókivetést tárgyaló bizottság javasolta, hogy a tettlegességben elmarasztalt civilt és katonát egyformán testi fenyítéssel büntessék.556 A királyi rendelet végleges szövege tartalmazta ezt a kiegészítést, sőt az ítélkezésnél mérceként szolgáló büntetőtörvénykönyvek megnevezését is, mely szerint a vétkes katona a haditörvények, a paraszt pedig a magyar törvények szerint lakoljon.557 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az alábbiakat állapítjuk meg: a fegyveresek feletti ítélkezés egyértelműen a haditörvényszék feladata maradt, és a civilekkel szemben a polgári bíróság járt el.

549 N 52. Lad. S. Fase. PP. No. 8. 9. v. és 13 r. (1728. szeptember 18.)

55(1 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 126. r.

551 MOL A 1. 1728/No. 7. 10. f.

552 MOL N 52. Lad. S. Fase. XX. No. 73. 2. r. (Keltezés nélkül)

5v> MÓL N 52. Lad. S. Fasc. SS. No. 29. 6. r. (1728. október 7.) „[...] quandoquidem tam candelae, quam sal speciem salgami constituerent, consequens esse, eadem dictis officialibus (ti. in plano dislocatis) denegari non posse, optione nihilominus regnicolis admissa praestandi expositam salis et candelarum quantitatem (669 cente-naria et 42 librae, et 1550 centenaria et 47 librae) vel in natura vel in praenotato pretio extra quantum contributionale.”

554 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 126. r. 127. v-128. r.

555 A rendek kérése: MOL N 52. Lad. S. Fasc. PP N0. 8. 15. v. (1728. szeptember 20-22.). A királyi biztosok válasza: Uo. 18. v. Regulamentum: MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 128. r.

556 MOL N 52. Lad. S. Fasc. PP. No. 8. 13. r.

557 MOL N 47. Lad. K. Fasc. A. No. 11. 136. v.

104