Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1728-as összeírás tanulságai
iparüzőket. akik között a helyi sajátosságoknak megfelelően a mészégetők, szénégetők fontos szerepet kaptak. A Váci járásban 3024 összeírt családfő közül 163 foglalkozott iparűzéssel, ami az összes adózó 59,03%-át jelenti. Már ebben az időben Vác volt a megye leginkább iparosodott helysége. Itt 84 kézműves családfőt vettek számba, ami a 293 összeírt adózó 28,66%-a, Összesen hat mester foglalkoztatott segédeket, köztük egy a csizmadia, öt a szabó mesterséget űzte. Kilenc építőiparos dolgozott a püspöki székhelyen, ahol ekkor jelentős építkezések folytak. A szabók és vargák között találunk német és magyar mestereket. Ez azonban itt sem jelentett nemzetiségi elkülönülést, hanem inkább azt, hogy a német és magyar iparosok másfajta termékeket állítottak elő. A 84 iparos közül 34 a szabó, csizmadia, varga, szűcs mesterséget űzte, és így nemcsak a városi lakosságot, hanem a környéket is ellátta a megfelelő ruházati cikkekkel. Vácon kívül a járás 34 településén éltek még kézművesek, összesen 38 családfő. Nagyobb részük egyetlen iparosként a községgel szerződésben álló kovács volt (pl. Váchartyán, Örbottyán, Kisnémedi, Csíktarcsa [Nagytarcsa], Püspökhatvan, Maglód, Verseg stb ). Hasonló módon kötöttek szerződést a települések a molnárokkal és mészárosokkal is (Hévízgyörk, Vácszentlászló, Gödöllő, Ácsa),. Ha mellettük még más iparos is volt, az rendszerint a csizmadia mesterséget űzte. A másik egyházi központban, Kalocsán mindössze 11 iparos családfőt találtak 1728-ban, ami az adózók (103 fő) 1,06%-a. Szintén 11 iparos dolgozott Dunapatajon, amelynek lakossága ekkor meghaladta az érseki székvárosét (188 család). Az egész járásban 20 településen 66 iparos volt (3,50%). A két említett mezőváros valamint Fájsz (4 család) és Dunavecse (5 család) kivételével mindenütt csak 1-2 kézműves dolgozott: szerződéses kovács és / vagy mészáros, mellettük alkalmanként egy-egy csizmadia vagy takács. A másik alföldi, a Kecskeméti járásban is igen alacsony volt a kézművesek száma (106 családfő), 3,67%-a a járás 2882 családból álló lakosságának. Kecskeméten mindössze 27 (4,02%), Nagykőrösön 28 (5,60%) iparos dolgozott 1728-ban, segédeket sehol sem alkalmaztak. Nagykőrösön 3 szerződéses kovács és ugyanennyi mészáros volt, őket és egy ötvöst leszámítva mindenki bőr- és textiliparral foglalkozott. Hasonló volt a helyzet Kecskeméten is, bár itt a forrás helyenként csak az iparból szerzett jövedelmet jelölte, nem azt, hogy az illető mivel foglalkozott. Cegléden mindössze 8 kézműves élt. A járás 19 településén dolgoztak iparosok, akik között itt is találunk szerződéses kovácsokat és mészárosokat, mellettük takácsok dolgoztak nagyobb számban. Érdemes megvizsgálni az összesített adatokat az említett, összehasonlításra alkalmas ágazati besorolás szerint is. (I. építő, 11 fa- és fém, III. élelmiszer, IV. textil, V. bőr, VI. nem közvetlenül termelő iparok, és ide soroltuk a néhány meg nem nevezettet is.) ______________PEST-PIUS-SOLTMEGYE KÉZMŰIPARA A TŰRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-10______________ 95
