Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok
pest-pius-solt varmegye Egészségügyé a is. szazadban nem egyebet remélhetünk, éhen hálásra való jutásnál. A döghalál pedig naponként elég nagymértékben vagyon, mert június 3-án 72-öt, 4.-én 64-et. 5-én 80-at. 6-án pedig ólét temettünk el. A contumációban levő strása mesternek elbocsáttatása és második bécsi borbélynak fizetése iránt továbbra is várom a Tikint. Úrnak parancsolattyát és Istentül fris jó egészséget kívánván, maradok Kecskemétben die 8. Junij 1739. A tekintetes Úrnak alázatos szolgája Muraközy Sámuel.”140 Szokolay Hártó János kecskeméti polgár 1846-ban írt városi verses krónikájában a következőket „verselte”: Az egyezerhétszáz harmincznyolcz nyarával Küzde városunk a hon köznyomorával, Mert reánk zúdult a szumum gyilkos szele, Mellyet ránk az ég új csapásul rendele. A nyomor e földön mindenütt megtalál, így jött reánk akkor a pusztító döghalál, Ifjak, véneket söpört a nyavalya, Gazdag a szegénynyel mind rakásra hala, Ferenczi atyák is adtak három vámot, Amint vész múltjával feljegyzék a számot, Ötezer kilencszáz hetvenet ragadott El a bús temető, mint keserves adót, Sok ezer szemekből bánat-könny csordula.141 Az előbbi feljegyzésekből jól kitűnik a nép felháborodása a sebészek munkája ellen, amit feltehetően semmiféle felvilágosítás nem előzött meg. A versben pontosan szerepel a kecskeméti halottak száma, valamint az is, hogy három ferences szerzetes is áldozatul esett a járványnak. Más feljegyzés szerint megadják azon díjak összegét is, amelyet a sebészek kaphattak a járvány elmúltával. A Pest Megyei Levéltárban őrzik az 1738. augusztus 6-án keltezett, Kecskeméten született jelentést, amit Jörgen tábornok, a vesztegzár biztosításával kirendelt katonai parancsnok küldött a megyeszékhelyre a karantént letöltött személyek szabadon bocsátásáról. A kimutatás szerint 1738. október 26-ig 241 személyt engedtek el egészségesen, akik kitöltötték a 32 napos elzárást. A karanténba zárt személyek összetétele is figyelemre méltó: többségük kereskedő vagy iparos, de jelentős számban vannak katonai személyek (tisztek, altisztek, írnokok, illetve hozzátartozók, kereskedők vagy tisztek kísérete stb.). Név nélkül szerepel a lotharingiai herceg orvosa, de ennél lényegesebb az engedélyt aláírók személye. Többségében katonai személyek Marulli ezredes, Königsegg tábornok, Jörger ezredes, a vesztegzárat biztosító katonaság parancsnokai. Mellettük szerepelnek a „szakmai” személyek: Feng Mihály egészségügyi biztos, Thör sebész, Pék János sebész, név nélkül a belgrádi egészségügyi tanácsos, valamint névvel nem jelölt tábori orvos. A betegellátást a helyi sebészek biztosították, viszont a vesztegzár alól történő 140 Magyary-Kossa Gyula: im. IV. köt. 301. pont. 141 Magyary-Kossa Gyula: im. IV. köt. 301. pont 83
